Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Szigeti Tamara: Gyilkossági körkép tíz év keresztmetszetében. A Jászkun Kerületben elkövetett gyilkosságok 1833-43 között
Kerületnek is hívták, mert magában foglalta a Jászságot, valamint a Nagykun és Kiskun Kerületeket. A jászokat és a kunokat még IV. Béla telepítette be erre a területre a katonaság megerősítése végett, ezért cserébe kiváltságokat adományozott nekik, amelyek a nemesekével voltak szinte egyenrangúak. így a későbbi királyok1 szintén meghagyták nekik kiváltságaikat, hiszen az ő érdekük is ezt diktálta. Ez a magyarázata annak, hogy évszázadokon át fennmaradhatott önállóságuk és jogi státuszuk.1 2 A Jászkunságot 1702-ben I. Lipót „törvénytelenül”3 eladta a Német Lovagrendnek, azonos státuszba helyezte az ország más területeivel. Ennek hatására egy mozgalom indult, hiszen csak területi összefogással volt esélyük a kiváltságok visszaszerzésére. Elfogadták az önkormányzatok irányítását, alávetették magukat intézkedéseiknek, átvállalták az anyagi terheket. „Jól szervezett és irányított közösségek jöttek létre” pontosan meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel.4 E törekvésüket az ország rendjei is támogatták, melyet az 1715:34. te.-ben rögzítettek, s ezzel az eladást elzálogosításra módosították. 1745-ben Mária Terézia kiadta a jászkunok kilenc pontos privilégiumlevelét, amely többek között a következő kiváltságokat foglalta magában a később ismertetésre kerülő bírósági szervezethez kapcsolódó szabályozásokon túl, melyek minden lakosra egyenlően vonatkoztak: nem lehetett letartóztatni őket, a szabad embereket maguk közé lakosoknak befogadhatták, a római katolikus gyülekezetek maguk választhattak papot, valamint azt, hogy ha a vállalt összeget megfizetik, akkor a birtokukba 1 Kele József a következőképpen foglalja össze a jászkunok megítélését: „Épp úgy mint ma, a régibb időkben sem voltak tisztában még Magyarországon sem a jászkunok államjogi helyzetével, miután a rendi alkotmány fogalmai szerint csak nemesek és jobbágyok léteztek, s miután azt biztosan tudták, hogy a jászkunok nem nemesek, de megint azt is tudták, hogy nem is jobbágyok, hogy közjogi helyzetüket valahogy megjelölni képesek legyenek, elnevezték «királyi jobbágy ok»-nak.” „Sem királyi, sem semmiféle jobbágyok nem voltak. Egyszerűen szabad jászkunok voltak... ” - KELE József: A Jász-Kúnság megváltása. Bp., 1903. 25-26. pp. ÖRSI Julianna: A jászkun törvények megvalósulása a mindennapi gyakorlatban. In: ZOUNUK 10. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. Szolnok, 1995. 87. PKele József szerint ezt az adománylevélként kiállított adásvételi szerződést „Magyarország megkoronázott, az alkotmányra esküt tett királya” írta alá, „mely alkotmány és törvénysértésektől hemzseg, hű alattvalóinak ezreit idegen intézmény rabszolgáivá akar sűlyeszteni". „És a törvények, a rendi alkotmány abszolút nem ismerésével annyira telítve van, hogy ma már higgadtan a lefolyt 200 esztendő ködén túl csak mosolyogni lehet felette. Igaz hogy 200 évvel ezelőtt meg könnyeket, vérkönnyeket sajtolt ki a haza minden igaz fiának szivéből. ” - KELE J. 1903. 18. p. és 24. p. 4 ÖRSI J. 1995. 87-88. pp. 174
