Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Bojtos Gábor: Három Almásy a vármegye élén
Búcsú 1932. október 1-jén alakította meg kormányát Gömbös Gyula, az abádszalóki (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye) kerület országgyűlési képviselője. A főispánok szokás szerint beadták lemondásukat, és ekkor a vármegye leghosszabb ideig hivatalban lévő főispánjától is elköszönt a kormányzat. Ugyan hivatalosan csak a december 4-én megjelent Belügyi Közlöny tájékoztatta a nagyközönséget, hogy a kormányzó „1932. november 30-án kelt legfelsőbb elhatározásával felmentette” Almásyt,344 a sajtó már november végén elköszönt a „népszerűsége teljében” távozó főispántól. Nagy László, a vármegye korábbi főszolgabírája visszaemlékezésében egy elszólásban látta a távozás okát: „...egy vitézi telek beiktatása alkalmával, amelyen ő is (ti. Almásy Sándor) megjelent, az egyik szónok felköszöntötte a kerület távollévő képviselőjét, Gömbös Gyulát is, s amikor pedig a beszéd elhangzása után a szónok a főispán asztalához járulva összekoccintotta vele poharát, a főispán csendesen megjegyezte, hogy „Zsiga, ne Gömbösözz'.”. Amikor azonban Gömbös Gyula lett a miniszterelnök, az elsők között volt, akiket a főispánok közül leváltottak, valószínűleg fülébe jutván Gömbösnek a főispán e bizonyos elszólása ” ,345 Alexander Imre alispán már 1927-ben úgy látta, hogy Almásy „vármegyénk közgazdasági, kulturális, közegészségügyi és általában egész közélete terén az elmúlt 5 esztendei munkásságával elévülhetetlenül beleírta nevét vármegyénk történetébe" ,346 * az 1932-ben, főispánsága 10 éves évfordulója alkalmából rendezett díszközgyűlésen pedig Horthy Miklós „őszinte elismeréssel” emlékezett meg a „vármegyém élén kifejtett értékes kormányzati és társadalmi tevékenységéről, amelynek magam is közvetlen szemlélője voltam".347 Az 1928-ban Szilágyi Lajos által megtámadott főispán mellett állt ki látványosan a május 7-én tartott közgyűlés: amikor megjelent Almásy „olyan éljen riadal és zajos taps zúgott fel és pedig percekig, ami nem akart szűnni, amelyet régen és ritkán láttak a vármegye termei" ,348 1932. december 1-jén írott búcsúlevelében megköszönte a vármegyének az évtizedes támogatást, „a közel 11 évig tartó nem hivatalos, 132 344 Belügyi Közlöny 1932/51. sz. 771. p. 345 NAGY. 1964. 6. p. 346 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1928. március 20. ! Az 1932. február 8-án tartott díszközgyűlésről: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1932. február 11. 348 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1928. május 10.
