Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - SZUROMI RITA: A Tisza elfeledett árvízi hajósa – Nyárádi Hartl Ede
A tavaszi áradat okozta riadalmat és az uradalomban tartózkodó Hartl Ede tettrekészségét jól érzékelteti dr. Hibay György özvegyének Nemess Aliznak a visszaemlékezése, aki a családban gyakran mesélt történetek közül a következőt idézte: „A természeti katasztrófa óráiban a Tisza mentén élők papért kiáltottak, Hartl dédapa azonban nagy mérgesen azt mondta: „ne a papért szaladjanak, hanem azonnal hozzanak kubikusokat!". Az elemi csapás nagyságát jól érzékelteti, hogy Heves vármegye főmérnöke Kubik Endre augusztusi szakvéleményében a következőt jelentette ki: „...tekintetbe véve, hogy a Tisza folyó felsőbb átmetszései (...) gyorsabban fognak kiképződni, mint a Halászon aluliak (...) jövőre a kiképződött átmetszések segélyével sokkal rohamosabban és rövidebb idő alatt fog a víz Tiszahalászig leérkezni, ellenben az álló átmetszések kevésbé kiképzett állapota miatt a víz lefolyás nem azon arányban fog történni, mint a felsőbb vizek meggyorsított haladása igényelné, annál inkább, mivel Halász környékén körülbelül egy mérföld (4 000 öl - 7 584 m) szélességre terjed az áradat, holott Halászon alul mintegy 1 200-1 500 ölre (2,3-2,8 km), két töltés közé szorítva csak szűkén 300 öl (569 m) szélességben eresztetik tovább, mivel tehát az árvíz oly mérvben és sebességgel, minővel Halászig érkezik tovább nem futhat, okvetlenül befog következni a jövőben is, hogy az áradat nagyobb mérveket fog ölteni (...) mint ezt az idei árvíz alkalmával is tapasztalni lehetett. Ezeknél fogva kétségkívül lévén, hogy jövőre nagyobb veszélynek nézhetünk elébe, mint az idén, Tiszahalász községet jelen helyén meg nem hagyandónak (...) a kitelepítését minden elképzelhető módon előremozdítónak véleményezni. ”.31 A vármegye közgyűlése 1876. szeptember 26-i ülésén letiltotta a tragikusan megsemmisült faluban az építkezéseket és tárgyalásokat kezdeményezett a szatmári püspökséggel, amely hajlandónak nyilatkozott felső- magyarádi pusztáját cserében átengedni a Tiszahalászról kitelepülő családoknak. A megyei hatóságoknak a helyszínen lefolytatott „népszavazás án 79 családfő nyilatkozott igent az áttelepülésre, s csupán 8 nem fogadta el azt. Ekkor azonban váratlan bonyodalom fogta vissza a lassan-lassan kibontakozó reményeket: a püspöki birtok bérlője Oravecz János szerződésének még hátralevő 5 éve előtt nem volt hajlandó lemondani a magyaradi puszta bérletéről! Az 1876. évi decemberi ár ismét veszélyeztette a faluban szükséglakásokban meghúzódó lakosság életét. Ezért Sebestény Jakab bíró, Meizler Dávid törvénybíró és az esküdtek a legsürgősebben kérték biztonságos helyre való áttelepítésüket. Mint írták: „most pedig nem ott állunk mint a Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltár IV-303/5. Alispáni iratok 1876/1283. 88
