Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)

TANULMÁNYOK - SZUROMI RITA: A Tisza elfeledett árvízi hajósa – Nyárádi Hartl Ede

A folyószabályozás és következményei

Teleki Pál megfogalmazásában, a Kárpát-medence földrészünk legegységesebb nagy tája. A Kárpátok által körülfogott medencéről Prinz Gyula, a következőket írja: „Európa szívében, valósággal ennek a földségnek szíveként, majdnem hézagtalan lánchegységek kerekded keretétől körülvéve helyezkedik el a háromszázezer négyzetkilométernyi medence ország.”.n

A Tisza és mellékfolyóinak 157.200 km2 nagyságú vízgyűjtőterületét északnyugattól délkeletig 700-2.500 méter tengerszint feletti magasságig emelkedő hegység láncolata öleli körül. Ennek gerincvonala a vízgyűjtőterület határa. A Tisza-völgy legmélyebb része Magyarország területére esik, ahol a tengerszint feletti magasság a Nagyalföldön 80-200 méter között van. A folyó- síksági jellegének megfelelően - egységes medrű és erősen kanyargós. A Tisza-völgyében a vizek tervszerű - „rendszeres” - szabályozása csak az 1830- 1840-es években végrehajtott vízrajzi térképezés befejezése és a szabályozási tervek elkészítése után indulhatott meg.13

A Tisza és mellékfolyói szabályozásának, a Tisza-völgy lecsapolásának és ármentesítésének hatalmas munkája gróf Széchenyi István kezdeményezésére, Vásárhelyi Pál műszaki tervei alapján, 1846-ban kezdődött meg. A nagy vállalkozás ünnepélyes megindítását jelentő első kapavágást Széchenyi tette 1846. augusztus 27-én délelőtt, az urkomi magaslatnál. A Közép-Tisza rendszeres szabályozásának munkáját a Tiszavölgyi Társulat debreceni határozata alapján megindult „általános szabályozás" keretében, az 1845-ben elsőként alakult (Nagy) Hevesi Tisza-szabályozó Társulat kezdte meg- a „sóalapból” e célra kiutalt anyagi támogatás felhasználásával.14

A debreceni nagygyűlés jelszava: „Ásó és kapa minél előbb!”. A Tisza folyó mederszabályozásának fokozatos végrehajtása több mint egy évszázadon át „véritékes honfoglalás" volt, ami még ma sem fejeződött be. A Tisza szabályozása és a Tisza-völgy ármentesítése, a kezdeményezők éleslátása ellenére, sokáig nem váltotta valóra a hozzá fűzött reményeket, sőt a munkálatok előrehaladása csak súlyosbította a Tisza-völgy helyzetét. A felső szakasz - a felső medencék - gyorsabban lefutó árvizei egyre jobban összetorlódtak az alsó, legnagyobb és legmélyebb medencében: a Közép-Tisza

PRINZ Gyula: Magyar földrajz. Magyarország tájrajza. I. köt. Bp., 1933. 15. p.

IHRIG Dénes (Szerk.): A magyar vízszabályozás története. Bp., 1973. 281. p.

KÁROLYI Zsigmond - NEMES Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846). Vízügyi Történeti Füzetek 8. Bp., 1975. 46. p.

79