Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Görgey Artúr és a Nádor-huszárezred 1843–1849. I. rész
4 Időről-időre ugyan célozgatott arra, hogy rövidesen el kell hagynia a nemesi testőrséget,28 de csak nagyjából fél évvel a távozás előtt kezdte el újra ütni a vasat. 1841. október 30-án írott levelében arra kérte apját, hogy ha a látókörében van olyasvalaki, aki az ő, Artúr anyai örökségének átengedéséért cserébe hajlandó kétezer forintot fizetni (abban a tudatban, hogy a tényleges birtokbavételre lehet, hogy csak évek múlva kerül sor), akkor az illetővel kössék meg a szerződést, az összeget pedig legkésőbb 1842. március végéig, azaz a Nemesi Testőrségből való kilépését egy hónappal megelőző időpontig küldjék meg számára. Görgey abban reménykedett, hogy az illető vevő nem más lenne, mint testvérének, Görgey Árminnak az apósa, Jónyi Vince. Ha a megkapható összeg kevesebb lenne, mint 2000 forint, az alkut akkor is kössék meg, s ne akarják az összeget „testvérei kárával” kipótolni. „Azt hiszem, eléggé bebizonyítottam, hogy nyomasztó pénzviszonyok közt is meg bírok állni becsülettel”. A továbbiakban azt fejtegette, hogy eltökélt szándéka a huszársághoz menni, s „ennek létesítését mintegy jövőbeli boldogulásom kiegészítő részének tekintem. ” A levél további részében azt fejtegette, hogy a gyalogsági szolgálatot békeidőben tapasztalatból, háborúban a józan ész alapján ismeri, „és határozott ellenszenvvel vagyok iránta, oly okokból, melyeknek elsorolása nem fér el ezen lapokon. ” Kivételt csupán a vadászzászlóaljak képeznek, ezekhez azonban nem osztanak be nemesi testőröket. (A vadászcsapatok mindegyikét az örökös tartományokból állították ki.) A lovasságnál választhatna a vértesek, dragonyosok, könnyűlovasok (chevauxlégers), dzsidások és huszárok között. A vérteseknél és a dragonyosoknál azonban a szolgálat sorezredi jellegű, „tehát nekem ellenszenves, kinek minden törekvése az önállóságra áll, jóllehet, felelősséggel járó önállóságra. ” A könnyűlovasokról esetleg lehetne szó, azonban az elmúlt években annyi nemesi testőrt osztottak be ezekbe az ezredekbe, „hogy oda bejuthatni nincs kilátás." Ha tehát oda kérné magát, könnyen meglehet, hogy végül a vérteseknél vagy a dragonyosoknál kötne ki. így marad a választás a huszárok és dzsidások között. „Mind a két helyen egy a költség, de nagyon különböző az élet, különböző a nemzeti érdek, különböző a tisztek szelleme”. így akinek e két csapatnemről helyes nézetei vannak, bizonyosan helyeselni fogja választását. Ugyanebből a levélből tudjuk, hogy Vécsey Ágost, a nemesi testőrség parancsnoka egy általa rendezet estélyen 1841. április 17. után „egyenrangú pajtásaimmal együtt az ötödik, tehát az utolsó esztendőbe lépünk, s egy évvel utóbb már kilépünk a gárdából - tehát már 13 hónap múlva.” Görgey Artúr - Görgey György, Bécs, 1841. márc. 4. Kivonatos magyar fordításban közli GÖRGEY I. 1916. 125-126. p. 52
