Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Görgey Artúr és a Nádor-huszárezred 1843–1849. I. rész
Az alakulat először az 1805. évi hadjáratban került harcba, s mindjárt ki is tüntette magát, amikor a Hertelendy vezette századok kivágták magukat az ulmi bekerítésből; két század azonban Memmingennél fogságba esett. 1809-ben a lengyelországi harcokban vettek részt, 1813-ban a németországi hadjáratban Drezdánál, Windisch-Laupánál, Penignél, Lieberwolkwitznél és Lipcsénél harcoltak. 1814-ben négy velites-század a Liechtenstein-hadosztályban szolgált, s kivette a részét a franciaországi hadjárat ütközeteiből. Az ezred hivatásos századai az uralkodó főhadiszállását őrizték. 1815-ben, Napóleon visszatérése után az ezred a Felső-Rajna vidékén, illetve Franciaországban állomásozott, de komolyabb harcba nem került; az ezredtörténet egyetlen előőrsi összecsapást jegyzett fel ebből az évből. 1816. január elején az ezredet Gyöngyösre vezényelték, a tartalék és a velites-századokat leszerelték, a nyolc „hivatásos” századot pedig békelétszámra csökkentették. 1821 elején az ezredet Lombardiába vezényelték, majd a piemonti felkelés leverésére vetették be. 1822-1823-ban az ezred egyes részeit szintén Piemontba irányították, majd Lombardiába vezényelték vissza. 1823. szeptember 26-án az ezred visszaindult Magyarországra, s közel két hónapi menet után, november végén foglalta el új szállásait. 1829. márciusában az 1. őrnagyi osztályt Bécsbe irányították, ahol 1830. márciusában, a dunai árvízben 28 lovat veszített. A többi század egészen 1833 áprilisáig magyarországi állomáshelyein maradt, ekkor ezeket is Bécsbe vezényelték át. 1835 áprilisában a 4. (Windisch-Grätz) könnyűlovasezred felváltotta az ezredet, s a Nádor-huszárokat a felső-ausztriai Welsbe rendelték. Az ezred magyar érzelmeit mutatja, hogy az 1838 tavaszi pest-budai nagyárvizet követően a tisztikar 744 forint 40 krajcár, a legénység 255 forint 20 krajcár, összesen 1000 forintnyi adományt gyűjtött a károsultak számára, amelyet ezredtulajdonosuk, a nádor útján juttattak el a rászorulókhoz. 1841-ben az ezred az az évi magyarországi újoncállítás következtében 509 újoncot kapott, akik közül - az ezredtörténet szerint - senki nem szökött meg, amíg Welsbe érkeztek.21 Amikor Görgey főhadnagy az ezredhez bevonult, az alakulatnak két ezredese is volt. Kissfaludy János számfeletti ezredesként volt a nádor A Nádor-huszárezredre lásd: Gustav Ritter AMON VON TREUENFEST: Geschichte des k. k. 12. Huszaren-Regiments. 1800-1850 Palatinal. 1850-1875 Graf Haller. 1875 von Fratricsevics. Wien, 1876. 1-170.; [Andreas Graf Thürheim:] Die Reiter- Regimenter der k. k. österreichischen Armee. Von einem ehemaligen Cavallerie- Offizier. Zweite Auflage. II. Band. Die Husaren. Wien, 1866. 310-325; Andreas THÜRHEIM: Gedenkblätter aus der Kriegsgeschichte der k. k. österreichischen Armee. Wien und Teschen, 1880. Band II. 238-242.; Alphons Freiherr von WREDE: Geschichte der k. u. k. Wehrmacht. Die Regimenter, Corps, Branchen und Anstalten von 1618 zum Ende des XIX. Jahrhunderts. III. Band. Wien, 1901. 296-299. 46
