Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)

TANULMÁNYOK - MADARAS LÁSZLÓ: Hunok, avarok, magyarok a Közép-Tisza vidékén II. rész

A pecséttel több munkájában foglalkozott Kumorovitz L. Bernát is.61 A nemzetségek és címereik kutatásának mérföldköve Győrffy György 1958-ban megjelent tanulmánya.62 Két fontos megállapítását külön is ki kell emelnünk. Az egyik szerint az oroszlánt ábrázoló címerkép nem vezethető vissza totemre, általában királyi címerből való átvételnek gondolhatjuk. Érdekesnek tartja ugyanakkor, hogy az „oroszlános címer olyan nemzetségeknél tűnik fel, amelyek a hét vezértől származtatják magukat, ”63 s itt felsorol öt nemzetséget. Ugyanakkor úgy véli, hogy bizonyos nemzetségek címerében az ősi totemállat jelenlétét feltételezhetjük (pl. Ágmánd nembéli Kecsetiek címerében lévő farkas.)64 Úgy véli, hogy a középkori lovagi kultúrában a régi nemzetségi tamgák a címerek jelképrendszerében élednek újra.

Szeretném kiemelni, hogy a törzsfői genusok Győrffy által bemutatott címerein valóban kivétel nélkül mindenütt oroszlán van. Ezeket az oroszlánokat azonban egy kivétellel álló helyzetben ábrázolták. A kivétel éppen a Gyula nembéli Kán nemzetség címere, ahol az oroszlán szembenéző fejjel, de négy lábon, visszacsapódó farokkal van ábrázolva. Pontosan ugyanúgy, ahogyan a kétpói csat oroszlánját ábrázolta a bizánci ötvös.

1. A kétpói oroszlános csat.

2. Gyula (1224) Kán nemzetség címere. (Damjanich János Múzeum, Szolnok)

KUMOROVITZ L. Bernát: Az authentikus pecsét. Turul, 1936. 15. és 18. sz.; KUMOROVITZ L. Bernát: A magyar pecséthasználat története a középkorban. Magyar Nemzeti Múzeum, 1993. 60. és 338. jegyzet.

GYŐRFFY Gy. 1958. 12-26. p.

GYŐRFFY Gy. 1958. 17. p.

GYŐRFFY Gy. 1958. 15. p.

35