Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
ADATTÁR - OLÁH ANDRÁS PÁL: Újabb adalékok a Szolnok elleni 1944. június 2-i amerikai légitámadás történetéhez
biztonságos lőtávolsága 10.000 m körül mozgott.36 Számításaink szerint, melyek természetesen a sok bizonytalansági tényező miatt pontatlanok, a légvédelem a támadást megelőző és követő egy, maximum két percig volt lőtávolban, tehát 08.34-08.40 h között, összesen tehát maximum 6-7 percig. A lőtávolságot tekintve természetesen csak az ágyúk jöhetnek számításba, a gépágyúk (könnyűtüzérség) ugyanis semmilyen körülmények között nem tudtak volna a bombázók repülési magasságáig fellőni. A lefolytatott vizsgálatot követően megállapítást nyert, hogy a lövegekből összesen 61 lövést adtak le, azaz percenként maximum 10-15-öt. Az amerikaiak ehhez képest teljesen másképpen írták le a tüzérség aktivitását, ugyanis a leginkább sebezhető pozícióban lévő 451. BG könnyűtüzérségről, a tőle nyugatabbra repülő 461. BG közepes tüzérségről, a 484. BG pedig nehéztüzérségről jelentett, melyek tüze elszórt és pontatlan volt. A kísérővadászok közül a 82. FG szerint egyáltalán nem is volt észlelhető tüzérség, az 1. FG, amelyeknek a pilótái csak köröztek a légtérben várva a saját bombázóikra, elszórt és pontatlan nehéztüzérséget jelentett le. Az első két esetben ez azt jelentette volna, hogy a gépágyúk puffogtattak rájuk, azt azonban valószínűleg érzékelték volna a pályaudvaron is, azonban akik ott tartózkodtak egyöntetűen állították azt, hogy nem volt tüzérségi tűz. Másrészről egy épeszű katonai parancsnok, aki pontosan tudatában van eszközei és a támadók paramétereivel, a szigorú lőszer takarékoskodási parancs ismeretében nem valószínű, hogy tüzet nyitott volna csak azért, hogy valamelyik civil idegeit nyugtatgassa. Ráadásul mindennek ellentmond a légvédelmi erők parancsnokának irata,37 amely szerint a tüzérség tűzhatása azért nem volt hatékonyabb, mert annak tűzhatás körzetén felül és kívül történt a rárepülés és a bombázás egyaránt. Ezek alapján azonban kérdéses, hogy egyáltalán miért lőtt a tüzérség, ha az nyilvánvalóan csak lőszerpocsékolás volt, valamint miért nem állították közelebb fel az ütegeket a potenciálisan célpontot képező pályaudvarokhoz?38 36 Gazsi Lajos-Rácz Elemér alezredesek: A magyar légvédelem jellemzői és tevékenysége a második világháború utolsó időszakában, http://portal.zmne.hu ; Egyes források alapján 1944. nyarán a szolnoki egységek a honi légvédelmi tűzrendszerben a 2. dandárhoz tartoztak. 1943 decemberében a VI/1., 202/1., 212. és 213. üteg 7 db 5/8 M. 8 cm-es, valamint 4 db német 8,8 cm-es lövege volt elhelyezve a lőállásokban. Ezek közül 1944. június 2-án csak a 8,8 cm-esek tudták volna elérni a repülők magasságát. BARCZY Zoltán-SÁRHIDAI Gyula: A Magyar Királyi Honvédség légvédelme 1920-1945. Bp., 2010. 16., 44., 94., 96-97. p. 37 Lásd: A 6. dokumentum d.l pontja! Az illetékes rendőrtanácsos már az 1944. június 14-i jelentésében utalt arra, hogy általános vélemény szerint a vasúti létesítmények újból célok lesznek. Lásd: 2. sz. dokumentum. 320
