Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „…Már nem soká lesz főispán, mert helyzete megingott” – Földi István főispán és kora
megfogalmazniuk. Ezek fókuszában a munkás-paraszt egység hangoztatása állt, melyben különös hangsúlyt kapott a paraszti magántulajdon védelme és nagytőkével történő szembeállítása. A kommunista pártot az ország második legnagyobb parasztpártjaként jellemezték, mely virágzó mezőgazdaságért, jómódú parasztságért vívja harcát. A parasztság megnyerése érdekében a kongresszus kiáltványa több hangzatos követelést is megfogalmazott, így például: az iparcikkek és közszolgáltatások árának leszállítását; a földreform befejezését és a telekkönyvezés végrehajtását; termelési hitel folyósítását a mezőgazdaságnak; a kistermelőket sújtó malomuzsora eltörlésére a malmok községesítését; valamint az ország újjáépítésére, a munkanélküliség leküzdésére egy három éves nemzetgazdasági terv kidolgozását. A széles nyilvánosságnak szánt kongresszusi határozat szerint a mezőgazdasági termelés fellendítését a kis- és középparasztok belterjes gazdálkodásának támogatásával kívánták elérni.31 A szocializmus megvalósítását, mint végcélt, látszólag a távolabbi jövőre halasztották, ehelyett a „népi demokráciát” tartották időszerűnek, vagyis a kommunisták fokozatos politikai térnyerését a parlamentáris viszonyok fenntartása mellett. A politikai harc célkeresztjébe a Kisgazdapárt reakciósnak bélyegzett jobboldalát állították, melynek eltávolítását követelték mind a koalícióból, mind a közigazgatásból. Helyükre a parasztság és a munkásság soraiból kívántak politikailag megbízható, friss elemeket bevonni.32 A parasztság elégedetlenségének leszerelését célzó program népszerűsítését minden kommunista pártszervezetnek utasításba adták, miközben a megyei sajtóban is sorra jelentek meg a jelszavakat harsogó újságcikkek. A megyei pártbizottság tagjai, kiegészülve a megye kommunista parlamenti képviselőivel, pontosan kidolgozott terv alapján utaztak le az összes városba, községbe és tanyai szervezethez, hogy részint taggyűléseket, részint népgyűléseket tartsanak és ismertessék a kongresszusi határozatokat. A kisújszállási Bakó Kálmán, az MKP egyik megyei képviselője így emlékezett vissza erre: „Volt munkánk bőven, mert a mi pártunknak az 1945-ös választáskor csak öt parasztképviselője lett. [...] Mi a parasztképviselők, nem a parlamentben vívtuk a harcunkat, [...] Nekünk továbbra is a falusi parasztság meghódítása, pártunkba való bevonása vagy legalább mellénk állításáért kellett dolgozni. [...] Nagy erőt kellett kifejtenünk, mert a parasztság között volt a leggyöngébb a gyökerünk. ”.33 31 32 33 280 Tiszavidék, 1946. október 6. Uo. MNL JNSZML Pártarchívum, Visszaemlékezések B/2.
