Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „…Már nem soká lesz főispán, mert helyzete megingott” – Földi István főispán és kora
utasítások folyományaként áprilisban, a front elől elmenekült hazatérőkkel gyarapodó lélekszámú Szolnok város ellátása már csak napokra volt biztosítva.9 De nem csak a megyeszékhelyen jelentkeztek ellátási gondok, hanem szinte valamennyi településen. A főispán a következőket írta a jóvátételi szállítások kivetése ellen tiltakozó karcagi polgármesternek: „Én azt nagyon jól tudom, hogy ezek a kivetett tételek az egyes városokra és községekre szinte elviselhetetlen terhet jelentenek, de a vármegyére kivetett mennyiségen változtatni nem tudok, s így azt szét kell osztani. 10 11 Ugyanakkor Baráth Endre egy, a közellátásügyi miniszternek írott leveléből kiderül, hogy augusztus folyamán többször is adott át kimutatást a vármegye közellátási helyzetéről és több ízben kérte, hogy a vármegye területéről ne kelljen kenyérgabonát kiszállíttatnia, „mivel Szolnok megyében cca 4.200 vagon kenyérgabona hiány van. ”n Szeptember 7-én megjelent egy munkásküldöttség hivatalában, melynek vezetője kijelentette, hogy amennyiben a főispán „nem gondoskodik a szakszervezeti munkásság ellátásáról, akkor ők leteszik a kalapácsot, kivonulnak az utcára és megszereznek maguknak mindent, amire nekik szükségük van [...] de akkor nem marad az üzletek kirakatában semmi. ”12 Ezen a tárgyaláson jelen volt a korábbi főispán, az SZDP szolnoki elnöke, Veres József is, aki kifejtette, hogy egy öntudatos munkásnak nem szabad így beszélnie. Baráth Endre megérezte, hogy hasonló megmozdulásra a jövőben is számíthat, ezért ismételten és nyomatékosan kérte a Közellátásügyi Minisztériumot, hogy Szolnok vármegyét a további gabona igénybevétel alól mentesítsék, illetve kérte a zárolt gabonakészlet 75%-ának felszabadítását, hogy a vármegyei ellátatlanokról legalább részben gondoskodhasson. Kérését azonban nem hallgatták meg. Éppen ellenkezőleg, az MKP elérkezettnek látta az időt arra, hogy a kialakult helyzetet az 1945-ös parlamenti választási kampány részeként a saját javára felhasználja. 1945. október 15-én egy újabb, ezúttal hatalmasra duzzadt tömegtüntetés volt a városban. Ezt az „éhség-felvonulást” a munkáspártok közösen szervezték. A szakszervezeti vezetők által feltüzelt éhező munkásokkal a vasútállomástól a főtérig vonultak, ahol szabályos választási nagygyűlést tartottak.13 A szónoklatokat követően felolvasták a kommunista és 9 MNL JNSZML Főisp. ir. 238/1945. 10 MNL JNSZML Főisp. ir. 968/1945. 11 MNL JNSZML Főisp. bizalmas ir. 29/1945. 12 Uo. 13 Tiszavidék, 1945. október 18. Ezúton mondok köszönetét Károly Nóra könyvtárosnak a Tiszavidék 1945-ös évfolyamának szkennelési munkáiban nyújtott segítségéért. 274
