Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Négy kudarcra kárhoztatott kísérlet. Szolnok város kérelmei törvényhatósági jogú várossá válás tárgyában. 1922–1947
A törvényhatósági jog előnyeit felsorolva „mind a közigazgatás vitele, mind pedig a lakosság érdekei szempontjából ” kiemelte a nagyobb önállósággal járó érdekképviselet lehetőségét, a hatékonyabb és gyorsabb ügyintézést. „Kétségtelen ezzel szemben, hogy magára a közigazgatásra ennek következtében látszólag több munka, minden esetre pedig nagyobb felelősség hárulna. Ezt a többlet munkát azonban kiegyenlíthetné az a körülmény, hogy a város kikerülne a vármegye felügyelete alól s ez által a közigazgatás menete kevesebb intézkedést igényelne és így a gyakorlatban valójában meggyorsulna. ” - érvelt a képviselőknek a polgármester. A törvényhatósági jog megszerzésével felmerülő új kiadások fedezésére a vármegyétől átengedendő adóbevételek nyújtanának garanciát. A város önálló közigazgatása pedig lehetővé tenné, hogy a további infrastrukturális, úthálózatot érintő fejlesztéseket a település egységes elgondolás szerint kidolgozott városrendezési és városfejlesztési tervei alapján lehessen kialakítani. A képviselőtestület határozata alapján a város vezetése megkezdte a kérelem benyújtásának előkészítését. Az ügyirathoz a részletes indoklás összeállítása érdekében számos kimutatást, adatszolgáltatást (a város határában kiépített törvényhatósági közutakról, a városban működő biztosítótársaságokról, a MÁV sportegyesület szakosztályairól, az iparhatóság által nyilvántartott szakmákról, mesterekről és tanoncokról) gyűjtöttek be, majd csatoltak. Végül ezek felhasználásával 1947. március végén, április elején gyors tempóval állították össze a kérelemhez csatolt „ Megokolást ”. Az indoklás rövid történelmi bevezetővel kezdődött, amelyben Szolnok természeti adottságairól, közlekedési és katonai jelentőségéről, majd a 19. század végén, a megyeszékhellyé válást követő gyors fejlődéséről kaphatunk képet. „Közvetlenül a háború kitörése előtt [...] minden téren ütemes, lázas a fejlődés. ” - értékelte a dualizmus időszakának végét a beadvány. Már az 1947-es politikai fordulat előzményeként értékelhetjük azonban azt a szemléletváltozást, amely a Nagy Háború utáni események interpretációjában tetten érhető: „Ezt a fejlődést vágja ketté a világháború, majd csaknem megbénítja az 1919-ben 3 hónapig tartó román ostrom és a város kifosztása. ” - írja a polgármester, diszkréten hallgatva a proletárdiktatúra és az azt követő megtorlások megpróbáltatásairól. A város életképességét előtérbe helyező koncepcióba jobban illett az az okfejtés, hogy míg 1920-ban a kifosztott, rommá lőtt település kormányzati segítségért folyamodott, 1922-ben már kellően erősnek érezte magát ahhoz, hogy törvényhatósági jogért folyamodjon. 243
