Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Négy kudarcra kárhoztatott kísérlet. Szolnok város kérelmei törvényhatósági jogú várossá válás tárgyában. 1922–1947
bizonnyal a városvezetés törekvéseinek alátámasztására - vetette papírra „10 év tanulságai Szolnok város életében” címmel dr. Elek István, Szolnok város tisztiorvosa a település törvényhatósági jog iránti kérelmével kapcsolatos összefoglalását.58 A sokrétű közéleti tevékenységet folytató orvos komoly statisztikai adatokkal, elemzésekkel alátámasztott érvrendszerrel pórbált meg új lendületet adni a kérelemnek. Munkájában azt az 1920 és 1930 közötti évtizedet vette górcső alá, amely a Horthy-korszak konszolidációja és Szolnok város két világháború közötti fejlődése szempontjából is meghatározónak számított. Elek István tanulmánya minden egyes szegmensében - népesedési, egészségügyi, települési, migrációs folyamatok, felekezeti és foglalkozási megoszlás változása - azt kívánta igazolni, hogy Szolnok városa valóban „nagykorúvá” vált és kiérdemelte, hogy „a közigazgatási lépcsőfokon rangban emelkedjék”. A munkából természetesen jól érezhető, hogy egy praktizáló tisztiorvos szempontjai alapján készült, hiszen dominálnak benne a lakosság életkörülményeivel, népesedési folyamataival kapcsolatos adatok. így például egyfajta lelkes filantrópizmussal áthatva külön bekezdéseket szentelt a város lakóinak jószívűségéből eredő szegénysegélyezésnek, vagy a városi szegényház révén megoldani vélt {„Nem kell a szerencsétlenek borzalmaik mutogatásával felkelteni embertársaik szánalmát életük további tengetése végett. ”) kolduskérdés ügyének. „ Ennél különbet, ennél emberibbet nem is lehet elmondani. Mi egyéb ez, mint a legnagyobb fokú emberszeretet, szociális megértés, mely a mai önző világban fényes példaként ragyog. írta a város szociálpolitikájával ELEK István [1931]: 10 év tanulságai Szolnok város életében. Kézirat. 18. pp. In: MNL JNSZML Szolnok város polgármesterének közig. ir. 4537/1947. Elek István 1883. augusztus 29-én született Szolnokon. Itt végezte középiskolai tanulmányait, majd a budapesti tudományegyetem orvosi karán 1906-ban avatták orvosdoktorrá. Kórházi gyakorlatot budapesti klinikákon szerzett. 1909-ben szülővárosában nyitott magán orvosi rendelőt, s ebben az évben megválasztották városi tisztiorvosnak. Az első világháború elején bevonult, és tartalékos főorvosként szerelt le. 1919-ben, a frontvárossá váló Szolnokon élete kockáztatásával mentette a sebesülteket. A második világháborúban, 1944 őszén sem hagyta el a csaknem néptelenné vált települést, a Városháza földszintjén egy patikában látta el szolgálatát. A háború után a koalíciós években megyei tisztiorvosként segítette a kórház építésének befejezését. Elek István orvosi hivatása mellett élénk közéleti szerepet is vállalt, cikkeket, tanulmányokat írt, ismeretterjesztő előadásokat tartott, verseket fordított, beadványaival a városvezetés munkáját segítette. Agitált a szolnoki torkolattal építendő Duna-Tisza csatorna érdekében. Rendszeresen ismertette a városban alkotó művészek munkásságát, gyűjtötte alkotásaikat. Jelentős művészeti gyűjteményét a helyi múzeumnak adományozta. A kommunista diktatúra időszakában lakásától megfosztották, a város elhagyására kényszerült, s csak röviddel 1958. március 23-án bekövetkezett halála előtt költözhetett vissza Szapáry utcai lakásának egyik szobájába. A rendszerváltozás után Szolnokon utcát neveztek el róla. KOSA Károly [2008] dr. Elek István, „a legtöbbet dolgozó és a legkülönfélébb munkát végző szolnoki”. Nevezetes szolnokiak. (Online változat) http://www.kosakaroly.hu/ szolnokiak/sz elek-i.html (Megtekintés dátuma: 2013. aug. 16.) 228
