Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)

TANULMÁNYOK - MADARAS LÁSZLÓ: Hunok, avarok, magyarok a Közép-Tisza vidékén II. rész

magyarok között egyáltalán nem tűnhetett „tömegárunak” - sőt! El kell fogadnunk Selmeczi László érvekkel kitűnően alátámasztott gondolatmenetét - ami valójában Győrffy György gondolatain alapul - arról, hogy az oroszlánt ábrázoló csattal záruló, aranyozott ezüst véretekkel gazdagon díszített öv már messziről elárulhatta viselőjének származását. Pontosan ugyanúgy, mint a különleges alkalmakkor viselt „aranyöv”.

Mi fontosságot tulajdonítunk annak is, hogy ezen a területen néhány további oroszlános csatot „utánzó” csat került elő (Tiszajenő és Tiszabura). Ezeknek a daraboknak azonban már semmi közük a bármilyen úton a Kárpátmedencébe kerülő, „eredeti bizánci tömegáruhoz”. Mind helyi másolatok, melyek egyféle gondolatiságot közvetítenek, talán egyféle összetartozás-tudat külső megjelenítéseként értékelhetők, de már az előkelőség jelképének teljes hiányával. A csat esetleges gondolati összefüggéseire tanulmányunk egyik későbbi fejezetében még részletesebben visszatérünk.

A férfinek a temetés alkalmával a rangját jelképező „aranyövét” és aranyozott ezüst véretekkel ékesített fegyverövét egyaránt a sírba helyezték. Feltehetőleg a fegyverövre erősítették a díszes ezüstcsészét, a tegezt, a szablyát és még nem tudjuk pontosan mit(!). Vele temették el a lovát teljes szerszámzattal, melynek szíjazatát ezüst lemezek díszítették.

A női sír leleteiről - ha volt egyáltalán női temetkezés - keveset tudunk. Hiszen a hegyesedő végű bronz karperec és a kis kerek aranyozott, öntött veretek mind a férfi, mind a női viseletben, több funkcióban is elképzelhetők. Hasonlóan elmondhatjuk ezt a levél alakú szügyelőveretekről, melyeket női és férfi sírokból egyaránt ismerünk.

Annak, hogy mégis megengedő jelleggel egy gazdag női temetkezés meglétét sem zárjuk ki, egy Kétpóról származó, ez idáig közöletlen honfoglalás kori lelet együttes az oka. Sajnos előkerülésének körülményeiről igen kevés adatunk van. Mindössze annyit sikerült megtudnunk, hogy a szolnoki Damjanich János Múzeum gyűjteményébe Turcsányi István kunszentmártoni tanártól került. Ő maga Törökszentmiklóson jutott a tárgyakhoz, s lelőhelynek a Szenttamási Állami Gazdaságot jelölte meg. A tárgyak jelenleg a Damjanich Múzeumban találhatók meg a 63.315.1-6. leltári számon, s a szolnoki állandó kiállítás kincstárában megtekinthetők.

Landnachmezeit Gräben in Mindszent-Koszorús dűlő. (Angaben zur Typologie der trapezförmigen byzantinischen Schallen und einfachsten Brustkreuze mit südosteuropäischen Beziehungen.) MFMÉ. Stud. Arch. 2004. 377-387. p.

19