Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)

TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Négy kudarcra kárhoztatott kísérlet. Szolnok város kérelmei törvényhatósági jogú várossá válás tárgyában. 1922–1947

majd még ugyanebben az évben három katonai határőrvidéken fekvő város kapta meg ezt a rangot.11 A városi törvényhatóság általános hatáskörét tekintve, a törvényben együtt említett vármegyei és városi közigazgatás a valóságban lényeges eltéréseket mutatott. Ellentétben a megyével - ahol a vármegyei törvényhatóság a területén lévő rendezett tanácsú városok és községek fölött állva, azokat másodfokú közigazgatási egységként összefogva, elsősorban felügyeleti és fellebbezési jogkört gyakorolt -, a városi törvényhatóság a községi és törvényhatósági jogköröket együttesen gyakorolta, és egységes szervezetben látta el az első és másodfokú önkormányzatot, valamint az állami közigazgatást.12 A városi törvényhatóság szervezete is jelentősen eltért a megyétől, hiszen míg a vármegye esetében az alispán valóban egyszemélyi vezetője volt a törvényhatóságnak, a város első tisztviselőjének, a polgármesternek a hatáskörét - azon túl, hogy ő hajtja végre a kormány rendeletéit és rendelkezik a tisztviselőkkel - a városi törvényhatóság kollektív végrehajtó apparátusa, a tanács határozta meg.13 A városi tanács - ellentétben a megyékkel, ahol a három évre választott, kevesebb közigazgatási szakértelemmel rendelkező állandó választmány készítette elő a közgyűlések tárgysorozatait - nemcsak a közgyűlések tematikájának kialakításában, de számos pénzügyi és vagyongazdálkodási kérdésben is meghatározó szerephez jutott.14 A polgármester hatáskörét a közigazgatási törvény az alispánénál szűkebben határozta meg, önállóan nem intézkedhetett egy sor vagyoni, pénzügyi, katonai- és rendvédelmi kérdésben, amely ügyeket a belügyminiszter által jóváhagyott városi szabályrendeletek alapján szabályoztak. A törvényhatósági jogú városnak összességében mégis nagyobb önkormányzati joga és belső autonómiája volt, mint a vármegyének, amely döntően abból származott, hogy a városoknak nem volt a megyéhez hasonló kiterjedt felügyeleti joga, a városok vagyona és bevételszerző képessége nagyobb gazdasági mozgásteret engedett, és a városi közigazgatásnak más jellegű - általában kisebb horderejű - gazdasági, társadalmi, nemzetiségi, stb. konfliktussal kellett szembenéznie. A törvényhatósági jogú városok közigazgatási autonómiájának gazdasági alapját e települések többségének jelentős vagyona, illetve nagyobb bevételei biztosították. Az 1870-es törvény 1873. évi XI. törvénycikk Baja és Hódmező-Vásárhely városoknak törvényhatósági joggal való felruházásáról. 1000 év törvényei (internetes adatbázis) CompLex Kiadó Kft. http://www, 1 OOOev.hu/index.php?a=3&param=5583 (Megtekintés dátuma: 2013. júl. 26.) SARLÓS Béla: Közigazgatás és hatalompolitika a dualizmus rendszerében. Bp., 1976. 78-79. p. SARLÓS B. 1976. 91-92. p. Uo. 79. p. 209

Next

/
Thumbnails
Contents