Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)

TANULMÁNYOK - ARI ILONA– KISSNÉ MIKES ÉVA: „Holtomiglan – holtodiglan” – Házasságkötési szokások a mezőtúri esketési anyakönyvek alapján. II. rész

figyelmét elvonják róla. Férfi párjuk általában a vőlegény hozzátartozója volt, amennyiben még nem volt komoly partnerük. A nyoszolyó-párok a két család összetartozását erősítették, előfordult, hogy a későbbiekben is megmaradt a kapcsolat, ahogy az a következő fényképen lévők (Varga István - Deák Margit) példájából kiderül, házasság lett az esküvői szereplésből. A koszorúslányok megszokott ruházata hasonlított a menyasszonyi ruhához, annak egyszerűbb, általában rózsaszínű változata volt. Mára ebben is változott a szokás. A párjuk fehér inggel, feketébe öltözött. Paraszti körökben sokáig a fényesre suvikszolt csizma illett hozzá, a fekete félcipő inkább polgáriasuk körökben járta.

Szűcs Sándor és M. Varga Julianna esküvője.

(Szabados Gáborné családi fotóalbumából)

Az 1946. novemberében készült felvételen a vőlegényen, menyasszonyon kívül a koszorús-párok és a tanúk vannak. Ez volt a szereplők elrendezésének egyik szokásos módja. Az örömszülők nincsenek a felvételen, igaz a vőlegény édesanyja, Bagdán Eszter ekkor már nem élt, ők ekkor már a lakodalmas háznál a vendégekkel foglalkoztak. Szűcs Sándor vasutas volt, az ara, M. Varga Julianna egy néhány holdas kisbirtokos második lánya. A tanúk férfiak, részben nem ugyanazok a polgári és egyházi esküvő során, csak a menyasszony köreiből voltak, aminek az okát nem tudjuk. Az anyakönyvvezető előtti tanú M. Varga Sándor postatiszt, nagybácsi és Darvasi Antal malmi

200