Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)

TANULMÁNYOK - ARI ILONA– KISSNÉ MIKES ÉVA: „Holtomiglan – holtodiglan” – Házasságkötési szokások a mezőtúri esketési anyakönyvek alapján. II. rész

említésre került, ő kérte számon a „jó bor” visszatartását a vőlegénytől.38 Jelenlétében köttettek meg a házasságok, személyük hitelesítette a házasságkötési aktust. A tanúk szerepe már a ceremónia előtt megkezdődött, ők kísérték el a házasulókat a bejelentkezéshez. Általában valamelyik nagybáty, vagy a család más nagytekintélyű tagja, esetenként iparos-társ, mindenképpen társadalmilag kiemelkedőbb, tehetősebb személy, de a leggyakoribb a keresztszülő volt, akit felkértek erre a feladatra. Mint már arra korábban utaltunk, esetenként előfordult, hogy a házasulok kenyéradó-gazdája, vagy az iparos vőlegény mestere szerepelt tanúként. Az 1830-as években Szűts Dániel tanú neve igen gyakran megjelenik a református anyakönyvekben, a népszerűség okát nem sikerült kideríteni.

Gyakori tanúk voltak még a század közepe táján Debereczeni Pál csizmadia, Borzi János és Juhász József korsósok. Itt említjük meg, hogy ettől az időtől kezdve szerepel a foglalkozás a nevek mellett.

Ahogy már szó volt róla, a református anyakönyvek kezdetben kevés adatot tartalmaztak, így a tanúk neve is hiányzik, ami nem jelenti azt, hogy nem is voltak. Legelőször az 1811 márciusától vezetett esketési anyakönyvben szerepelnek.

Az első bejegyzett tanú39 (Fotó: Nagy Éva Anna)

„III. Rész. Azoknak neveik kik a Mező Túri R. Sz. Eklában a törvény szerint való 3szori kihirdetés utánn összeeskettettek a Tanúk neveivel együtt. 1811. Észt. Martzius Hónapban. Napja 10. (Tehát a dátum 1811. március 10.)

http://www.lexikon.katolikus.hU/N/n%C3%A1sznagy.html (Letöltés ideje: 2013.

augusztus)

Református anyakönyv. Vegyes 1811-1843. 610. p.

194