Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - ARI ILONA– KISSNÉ MIKES ÉVA: „Holtomiglan – holtodiglan” – Házasságkötési szokások a mezőtúri esketési anyakönyvek alapján. II. rész
1878-1882 közötti időszakban - a kihirdetetteket is beleértve - 1080 házasságot kötöttek, miközben 76 településsel kerültek kapcsolatba a mezőtúriak. A nők és a férfiak ugyanolyan számban (91) származtak a városon kívülről, ami évente 6,5 és 10,8 % között változóan, átlagosan 8,4 %-os lokális exogámiát jelentett. A más vidékről számlázottaknál a nemek közötti arány egyenlő, csak Túrkeve tűnik ki, ahol feltűnő a férfiak többsége (13:4). Újra Jász-Nagykun-Szolnok megye területéről jöttek a legtöbben (67 fő), azt Békés megye közelíti (47 fő), valószínűleg a vasút nyújtotta könnyebb mozgási lehetőségnek köszönhetően megnőtt a Pest megyeiek aránya (15 fő). Román területről származtak a legtöbben (6 fő), Szlovákiából 5, Ausztriából, Szerbiából, Lengyelországból és Ukrajnából 1-1 házasság köttetett. A települések számának emelkedése mellett az onnan származók általában csak 1-1 fővel képviseltették magukat. Legtöbben Túrkevéről jöttek (17 fő), Tiszaföldvár csak 2 fővel maradt le, Törökszentmiklósról és Gyomáról egyaránt 11 fő érkezett. Kisújszállás esetében ismét több a menyasszony, mint a vőlegény, 7:2 arányban. A 19. század harmadik vizsgált időszaka már bőséges adatokkal szolgál a házasulok születési- és lakhelyéről. így alkalom nyílik a városon belüli keveredés tanulmányozására is. Ebből a szempontból egyetlen évet, 1878-at vizsgáltuk, ez évben a kihirdetettekkel együtt 198 házasságot kötöttek. Mielőtt a városon belüli exogámiát vennénk górcső alá, röviden nézzük meg a fő településrészeket. Mezőtúr belterületén belül az évszázadok során három fő városrész alakult ki: Alsórész, Felsőrész és Újváros. Az Alsórész és a Felsőrész elkülönülését a Rákóczi birtok örököseitől, az Aspermontoktól a város alsó részét bérlő Paluska Krisztián földesúr erőszakolta ki 1753-ban. Az Újváros kialakulása egy évszázaddal későbbre tehető, az 1850-es évek elején a város nyugati részén lévő ún. „Félhami csapatkert”-et szállta meg a nincstelen református zsellérek egy része. A főleg alsórészi szegényekből álló kitelepülőkből lettek a mezőtúri fazekasok és kubikusok.28 Az egyes városrészek lakosainak megoszlására 1890-ből származó adat áll rendelkezésre. Ebből számítva a népesség aránya a következő volt:29- Alsórész: 29,8 %- Felsőrész: 24,5 %- Újváros: 15,2 %- Külterület: 30,5 % A városrészek elkülönülése a református esketéseknél is tetten érhető, a megkötött házasságok 2/3-ad része egymás között történt. Mezőtúri 29 BODOKI FODOR. 1978. 39-40. p; illetve 89. p Uo. 101. p. 179
