Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)

TANULMÁNYOK - ARI ILONA– KISSNÉ MIKES ÉVA: „Holtomiglan – holtodiglan” – Házasságkötési szokások a mezőtúri esketési anyakönyvek alapján. II. rész

helyezve a származási helyeket feltűnik, hogy az egyik legfőbb összekötő kapocsként a Tisza vonala szolgált.

Az egyes települések sorrendje a következő volt:

Törökszentmiklós 21 Túrkeve 18 Gyoma 14 Dévaványa 12

Kisújszállás, Öcsöd, Tiszaföldvár és Tiszafüred egyaránt 9 fővel szerepel.

1844-1852. Az időszakon belül 2300 házasság adatai állnak rendelkezésre. Az előző időszakhoz képest valamelyest mérséklődött a lokális exogámia, átlagosan 9,7 % volt. A kezdeti 10,4 %-ról erőteljesen csökken, legmagasabb az utolsó két évben 14,9 és 16,4 %. Grafikusan ábrázolva „U” alakot formáló ívet kapunk, alakulásának oka helyi és országos történésekkel magyarázható, a görbe felfelé ívelésének egyik lehetséges magyarázata a szabadságharcot követő Bach-korszak megtorlásaiból eredő dermedtség oldódása.

Az előző időszakhoz képest már kevesebb, 47 településsel keletkezett házassági kapcsolat. A legtöbben most is a mai Jász-Nagykun-Szolnok megyéből származtak (133 fő), utána Békés megye következik 60 fővel. A szomszédos települések közül Túrkevéről jöttek legtöbben (35), majd Dévaványa következik (22), Törökszentmiklós (19) az abszolút rangsorban a negyedik helyre szorult. Túrkeve mellé belépett - a szintén helyhez kötött kiváltságokkal rendelkező Kisújszállás (28), ahonnan lényegesen több menyasszony (24) származott, mint vőlegény (4). További vizsgálatoknak kellene kideríteniük, miért lettek ilyen kapósak a kisújszállási lányok. Tiszaföldvár és Gyoma egyaránt 15 fővel szerepel, míg Kenderes 11 fővel.

A mai viszonyokat tekintve az országhatárokon kívülről jöttek a Felvidékről négyen, Romániából hárman. A legtávolabbról egy római katolikus vallású ara származott, feltételezhető, hogy a vőlegény a céhes vándorlása során ismerte meg, és hozta magával Mezőtúrra leendő feleségét.

177