Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - ARI ILONA– KISSNÉ MIKES ÉVA: „Holtomiglan – holtodiglan” – Házasságkötési szokások a mezőtúri esketési anyakönyvek alapján. II. rész
1827. január 3. „Szarvasi születés - itt lakó - Tranka Mihály v. Szűts István most. I. (mostoha leányát) Erzsébetet. T. Szabó János, Győri Jánosné /: a ’ legény hozott keresztség levelet Szarvasról T. T. Machula Gábor predktortól. Született 1798. Esztendőben Április ódikán:/” A vőlegény neve helyesen „Trnka”, a szarvasi anyakönyvben is így szerepel. A magyar ajkúaknak szokatlan mássalhangzó torlódás miatt toldottak be egy „a” betűt.23 A vallás jelzése majd csak 1841. januárjától válik gyakorlattá, ettől kezdve külön oszlop szolgál e bejegyzésre. 1844-1852 közötti időszakban kötött 1366 házasságból néhány helyen - 5 vőlegénynél és 12 menyasszonynál - jelezték, hogy nem voltak reformátusok. Érdekes a nemek közötti eltérés a római katolikus vallásúaknál, a férfiak közül egy, a nőknél nyolc fő volt. Ugyanakkor mindkét nemnél azonos számban, négy fő követte az evangélikus vallást. 1878-1882. Öt év alatt 1080-an kötöttek házasságot, beleszámítva azt a 66 párt is, akik nem a mezőtúri református templomban esküdtek, és az anyakönyvbe a szokásos adatokon kívül a háromszori kihirdetés ténye került. Más vallású volt 26 vőlegény és 27 menyasszony, akik közül a római katolikusok voltak többségben (21 és 20), lutheránus (1 és 3), egy vőlegényt írtak óhitűnek, a mai terminológia szerint ortodox, egy menyasszony volt unitárius. A más vallásúak közül a többség nem volt helybeli, vagy más vidéken születetett vagy lakott, néhány özvegyasszony a városban lakott, de eredetileg ők is máshonnan származtak. Kissé árnyaltabb a kép a katolikusoknál, a vegyes házasságok megközelítőleg fele helybeliek között köttetett, közülük néhányan szolgálók voltak valamelyik nagyobb gazdaságban, például a Pói pusztán. Gyakrabban került össze református-római katolikus pár az értelmiségi származásúaknái, illetve foglalkozásúaknál. Összesítve a két vizsgált időszak adatait megállapítható, hogy a reformátusoknál a 19. században ritka volt a vallási exogámia, alig haladta meg a 3%-ot. Leginkább római katolikus párt választottak, más vallású csak elvétve fordult elő. A századforduló körüli években gyakoribbá válik az áttérés a leendő házastárs vallására, a még mindig meglévő számbeli fölény miatt leginkább a református hitre. Ezt a tényt a matrikulák minden esetben jelzik. NAGY Éva Anna, családkutató, a mezőtúri BFHE Családkutató Tagozat tagjának írásos közlése, mellékelve Tranka Mihály 1798. április 6-i keresztelését rögzítő anyakönyvi oldalról készített fényképet (2013. augusztus 27.). 173
