Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - ARI ILONA– KISSNÉ MIKES ÉVA: „Holtomiglan – holtodiglan” – Házasságkötési szokások a mezőtúri esketési anyakönyvek alapján. II. rész
tekintjük. Ők leginkább földművesek közül házasodtak, különösen jellemző ez az első generációs iparosokra. Számszerűen fele annyian járultak az oltár elé saját körükből. De ha a nem teljesen tisztázott iparos csoport tagjait leszámítjuk - ők a részletesen vizsgált 1878-as évben kötött 198 esküvőből hét esetben endogám házasságot kötöttek - alig fordul elő, hogy ugyanazt a foglalkozást űzték. Ebben az évben csupán egy-egy kovács, asztalos, csizmadia és szűcs férfi vette el azonos foglalkozásúnak a leányát, illetve özvegyét. Bizonyára a foglalkozással kapcsolatos érdekek is szerepet játszottak, amikor egy asztalos fiatalember a fakereskedő leányával házasodott. Asztalos-fakereskedő frigy14 (Fotó: Lázár Gábor és Lázár Zsigmond) 1878. december 27. „Szarka Bálint asztalos”, aki Dévaványán született, és a menyasszony: „Bíró Eszter ~ András fakeresk. h.l.” A „korsós” foglalkozásúak eleinte több szállal kötődtek a földhöz, ezért leginkább földmívesek között keresnek maguknak párt, ezt teszik az özvegyek is. Feltűnő, hogy egyetlen esetben sem kötöttek csoportjukon belüli házasságot. A jelenség okáról nem szólnak az anyakönyvek. Korsós leánya nem házasodott az ebből a szempontból részletesen átnézett két évben. Egyáltalán nem keveredtek viszont a zenészek, inkább idegenből kerestek párt. Ugyancsak ez jellemző az értelmiségi foglalkozásúakra. Az ebben az időben leginkább írástudatlan szegényparaszti származású lányok nem elégítették ki a szellemi igényeiket. A tanítók, hivatalnokok, lelkipásztorok sokszor nem a helybeliek közül kerültek ki, ezért rendszerint korábbi, esetenként távolabbi ismeretségi körükből választottak. A város vezetői az átlagnál szélesebb ismeretséggel rendelkeztek, példa erre Bolvári Antal polgármester Franciska lányának esküvője Dömök Jenő jászapáti aljárásbíróval (1880. január 12.). A következő beírás kivételnek számít, a tanító iskolái elvégzése után visszatért szülővárosába, és egyben a gyökereihez. Mezőtúri református anyakönyv. Esketések 1877-1885. 95. p. 166
