Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)

TANULMÁNYOK - ARI ILONA– KISSNÉ MIKES ÉVA: „Holtomiglan – holtodiglan” – Házasságkötési szokások a mezőtúri esketési anyakönyvek alapján. II. rész

Úgy tűnik, hogy a református lakosság túlnyomó többsége (80,8 %) továbbra is a mezőgazdaságból él, a korábbinál némileg árnyaltabb a kép, hiszen a „földmívesek” (71,7 %) mellett megjelennek a „gazdálkodók” (6,1%) és egyéb mezőgazdasági foglalkoztatottak (3,5 %) is. A nőknek ekkor még nincs ilyen beírásuk, általában az apa, vagy özvegyeknél az elhunyt férj foglalkozása szerepel. Ez alapján hasonlónak tűnik a helyzetük, ha figyelembe vesszük, hogy több mint 15 százalékuknál teljesen elmaradt ez a bejegyzés.

Gyakoribbá válik a valamilyen mesterségre utaló beírás (20,2 %), akik közül a legtöbbet az „iparos” (9,1 %) megnevezéssel illettek. Hogy mit takarhatott a kifejezés, ma már nem lehet pontosan körülhatárolni. Valószínűleg nem rendelkeztek mestervizsgával, általában több mindenhez értettek, afféle ezermesterek lehettek. Az egyéb kategóriába sorolható foglalkozásokon belül, egy-egy házasuló volt egyházi, illetve városi szolga, „magánzó”, vasúti hivatalnok, tanító, stb. illetve a kereskedőket és a zenészeket három fő képviselte.

A földművesekről elegendő adat áll rendelkezésre, hogy számszerűsíthető legyen a társadalmi mobilitás. Megállapítható, hogy csak 3,5 % nem követte apja foglalkozását. Közülük a legtöbben valamilyen mesterséget tanultak ki, egy fő pedig felküzdötte magát a gazdálkodó kategóriába. Úgy tűnik a juhászok fiai kényszerültek leggyakrabban más foglalkozást választani. Drasztikusan csökkent a juhállomány, amíg 1850-ben a 100 főre eső juhok száma 124 db volt, 1895-re ez 40-re apadt.12 így a juhászoknak más megélhetés után kellett nézniük. A vizsgált évben két juhász fiából kovács, illetve tímár lett. Az iparosoknak jelölt apák fiai általában követték a tradíciót, a mesterembereknél különösen a bognárok, kerékgyártók, kovácsok és a korsósok körében már megkezdődött a dinasztiák kialakulása. Ilyen volt a kerékgyártóknál a Juhász, az ácsoknál a Csicsó, a kovácsoknál a Bán vagy a Hamza család.

Leggyakrabban a „földmíves” jelölést kapott házasulok esküdtek csoportjukon belül. Bár az eddig „fim.” rövidítéssel szereplő mezőgazdasági foglalkoztatottak közül kikerültek a nagyobb területtel rendelkező, több embert alkalmazó gazdálkodók, a fogalom továbbra is különböző vagyoni helyzetűeket olvaszt magába. Éppen a családkutatás során szerzett tapasztalatok mutatják, hogy ide sorolták a földnélküli napszámosokat, mezőgazdasági munkásokat, ugyanúgy ahogy a középbirtokosokat is. A későbbiekben sem esik szó az anyakönyvekben a kubikusokról, alighanem őket szintén ide sorolták. Mindezek miatt a csoporton belüli házasságok is takarhattak vagyoni keveredést. Itt érdemes megemlíteni, hogy a vizsgált öt évben a juhászok fiai

BODOKI FODOR. 1978. 104. p.

164