Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)

TANULMÁNYOK - ARI ILONA– KISSNÉ MIKES ÉVA: „Holtomiglan – holtodiglan” – Házasságkötési szokások a mezőtúri esketési anyakönyvek alapján. II. rész

esküvők száma, így a hadkötelezettségre való utalás is megritkult. Viszont 1849-ben egy honvéd-esküvőre találtunk, amelyet bemutatunk:

Hódos Bálint honvéd házassága10 (Fotó: Lázár Gábor és Lázár Zsigmond)

1849. július 2. „Hodos Bálint, János nőtl: fija Honvéd a’ Botskai nevet viselő ezredben. Kenéz Juliánná, Gergely haj. leá. ” A menyasszony kisújszállási volt. Megjegyzésként még a következő szöveget olvashatjuk: „A ’ katonai kormány engedelmével házasodván: Túrról, mint születési helyéről vitt 3szori kihirdetésről bizonyságot. Sz. Ptól. ”

A hadkötelezettségre utaló bejegyzés a vizsgált 8 évben összesen 20 vőlegénynél szerepel, majd a szabadságharc leverése után, 1853-tól válik mind gyakoribbá. Ennek egyik oka, hogy a közös hadsereg újjászervezése hathatósabbá tette az újoncozást, többek kerültek sorozás alá. Mivel a katonasorba került férfiak általában csak a szokásosnál később tudtak - vagy engedély, vagy ún. „abschied”, azaz elbocsátó levél birtokában - házasodni, legtöbbször csak a társadalmi megítélésben hátrányosabb helyzetűek közül választhattak.

Ebben az időben kizárólag csak a máshonnan származó férfiak esetében, így igen ritkán jelezték az esketési anyakönyvek valakinek „cigány” származását (nem akarván senki érzékenységét sértem, használjuk az akkor szokásos terminológiát). Feltételezhetően két oka volt ennek, egyrészt a helybeliek származása ismert volt mindenki előtt, ezért nem kellett külön kiírni. Másrészt az itt élő roma származásúak valószínűleg beilleszkedtek az akkori túri viszonyokba, helyük volt a lokális társadalomban. A keveredést vizsgálva kap szerepet a helyi családnevek évek során szerzett ismerete. A ma is élő leszármazottakra tekintettel, anélkül, hogy neveket emlegetnénk, megállapítható, hogy leginkább egymás között házasodtak, ritkán fordult elő, hogy egy-egy elszegényedett „magyar” került közéjük.

A menyasszonyok társadalmi helyzetére csak elvétve utalnak a matrikulák - a nemesi származást kivéve, amelyről a későbbiekben még szó lesz - a társadalmi és vagyoni keveredést számszakilag nem lehet elemezni. A

Mezőtúri református anyakönyv. Esketések 1844-1853. 36. p.

162