Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)

TANULMÁNYOK - ARI ILONA– KISSNÉ MIKES ÉVA: „Holtomiglan – holtodiglan” – Házasságkötési szokások a mezőtúri esketési anyakönyvek alapján. II. rész

1797. május. 10. „V.l. Győri Ferenci v. V.l. Sárközi István szolgálóját Gidai Katát. ” A „V.l.” városunkban lakó, jelzi, hogy az illető helybéli, a kis „v” pedig a vette rövidítése. A hajadon leányt legtöbbször az apjához kötik, ahogy az özvegyasszonyokat az elhunyt férjükhöz, ebben a példában viszont a szolgálólányt a gazdájához kapcsolják, az apa neve el is maradt.

1811-1818. Az időszakról rendelkezésre álló anyakönyvek továbbra is kevés támpontot nyújtanak a társadalmi és vagyoni keveredéshez. A „cigány” jelölés teljesen elmaradt, de a nemesi rangot is elvétve írták be. Az időszak első két évének 251 házasságát tételesen vizsgálva kiderül, hogy foglalkozásra, illetve vagyoni állapotra utaló bejegyzés alig akad. 1811-ben 7 vőlegény és 10 menyasszony neve mellett szerepel a „szolgáló” kifejezés, 1812-ben ugyanez a kategória 7 (illetve két esetben „béres”) és 5 fő. Ez a vizsgált házasságok 5,8%-a. A véletlen játékának tudható be, ebben a két évben nem fordult elő a más évekbeli gyakorlat, hogy társadalmi rétegen belül házasodtak, azaz egyetlen szolgáló sem esküdött szolgálóval. Azonban az esetek több mint a felénél, bizonyíthatóan valamilyen más hátrányos helyzetben lévő (leggyakrabban árva, illetve szabadságos katona) volt a választott. A tapasztalatok alapján elmondható, hogy a szolgálók mindig a szegényebb rétegből, esetleg - bár ezt nem jelezték - a korábban megismert cigány családokból házasodtak. Csak két idősebb korú, özvegyember esetében nem volt így, tehetős gazdák választottak fiatal szolgálólányt házastársul.

A vizsgált időszakban a már említett „szolgálóin kívül alig jelezték a foglalkozást. 1811-ben két molnár illetve egy „praeceptor” nősült, mindhárman a jómódú családok lányait választották. 1812-ben egy szabó mester a nemesi Hegyi famíliából származó arát vett el. A következőkben bemutatott két házasság jól bizonyítja a társadalmi endogámiát, továbbá a felkért tanúk személyén keresztül is.

159