Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)

TANULMÁNYOK - MADARAS LÁSZLÓ: Hunok, avarok, magyarok a Közép-Tisza vidékén II. rész

mindig önmagából, a vizsgált tárgy belső összefüggéseiből (kiemelés tőlem ML.) kell fakadnia. A régészeti aprómunkát, a hovatovább elavultnak kikiáltott tipokronológiai elemzést tartom tehát elengedhetetlennek. Az interpretációk majd ezután következnek. ”.9

Ugyanakkor nem tudunk azonosulni azzal a nézettel, amely szerint a régészet eredményei nem alkalmasak bizonyos politikatörténeti, vagy társadalomtörténeti kérdések megválaszolására. Ez az állítás mind történész, mind pedig régész körökben megfogalmazódott. A történészek körében ezt legpregnánsabban Kristó Gyula képviselte. „A magyar állam megszületése” c. munkájában egy egész fejezet szól a „Régészeti leletek, mint történeti forrás” kérdésköréről. Majd pedig a „Századok” c. történeti folyóirat hasábjain olvasható könyvrecenziók (Révész László és Takács Miklós tanulmányai) megjelenése kapcsán ismétli meg álláspontját: „Meg merem kockáztatni: a polémia alapvetően két ok miatt robbant ki. Egyrészt azért mert kétségbe vontam bizonyos területeken a régészet illetékességét, másrészt pedig, mert bírálóim véleményétől gyökeresen eltérő megállapításokra jutottam számos fontos, a magyarság korai történetét alapjaiban érintő kérdésekben. [...] a régésznek be kell látnia, hogy más jellegű területeken (ide tartozik, pl. az állam is) a történészé a döntő szó.”.10 Kristó Gyula egy régész véleményével igyekszik a maga igazságát alátámasztani. Kristó Bálint Csanádra hivatkozik: „[...] módszertanilag megkérdőjelezhető, hogy az anyagi kultúra régészeti nyomai alapján lehetséges-e megbízható történeti következtetéseket tenni. [...] A régészeti adatoknak mindenáron történő forrásként való kezelése oda vezetett, hogy minden létező adatnak a történelem rekonstrukcióját kell(ett) szolgálnia, tekintet nélkül az egyes tudományok szuverenitására és azok adatainak a történettudománnyal sokszor összekapcsolhatatlan voltára. Közép- és Kelet- Európában így értékelődtek messze tudományos információtartalmukon felül régészeti leletek, váltak történeti forrásokká, népeket megkülönböztető jegyekké, így születtek áltörténelmi elméletek, sőt áltörténelmek. ”.u

Mindkét fenti álláspontot figyelembe véve - az első felől erős kétségeimet hangoztatva, a második tárgyszerűségét elfogadva - jelen tanulmányban igyekszem valószínűsíteni azt, hogy a régészeti leletek, maga a régészet a saját, belső tipológiai és tipokronológiai szempontjait figyelembe

BÁLINT Csanád: A honfoglaló magyarok és Európa. In: Magyar Szemle, 1994. 787811. p.

KRISTÓ Gyula: A honfoglalók régészeti hagyatékának keltezéséről. (Rendhagyó válasz bírálóimnak) In: Századok, 1997. 234-275. p.

BÁLINT Csanád: A IX. századi magyarság régészeti hagyatéka. In: Honfoglalás és régészet. Bp., 1994. 790-791. p.

13