Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - MADARAS LÁSZLÓ: Hunok, avarok, magyarok a Közép-Tisza vidékén II. rész
ágazik a Duna, így a seregrészek közötti kapcsolat megszűnik. A griffes- indások a „felperzselt föld” nomád taktikáját alkalmazzák. így helyben nem tud Károly serege utánpótláshoz jutni. A táborokban járvány tör ki, a sereg jó része elpusztul. Jellemző, hogy a lóállomány szinte teljesen megsemmisül. A sereg a mai Győr környékéig jut el. Innen visszafordul anélkül, hogy az ellenség igazán jelentős erőt képviselő csapataival egyáltalán találkozna. Ez a hadjárat komoly eredményt nem hozott még annak ellenére sem, hogy a frank évkönyvek fényes győzelmet jegyeztek fel. A „győzelemre” jellemző, hogy Károly soha többé nem vezetett személyesen hadjáratot sehová sem. Mindezek ellenére mégis van jelentősége ennek a hadjáratnak, hiszen kiélezte azt a belső válságot a Birodalmon belül, ami már korábban is ott lappangott. A források szűkszavúan mindössze annyit mondanak, hogy a kagán és a jugurrus (a Tiszántúl ura) egy belháborúban összecsapott. Ennek eredményeképpen az elit hadseregek kivéreztették egymást. A Birodalom központjában teljes lett a fejetlenség, ugyanis mindkét vezér holtan maradt a csatatéren. Mindez valamikor 795/796-ban történt. A teljes káoszra jellemző, hogy amit a Frank birodalmi hadsereg nem tudott elérni, azt egy friauli herceg, Erik, kétezer lovasával 795 telén véghezvitte. Betört a griffes-indás törzs területére, s kirabolta az egyik kagáni székhelyet. Állítólag innen tizenöt társzekér kincset küldött el Károlynak, aki azután ezt nagyvonalúan szétosztotta hívei között. Azt a büszkeségén ejtett sebet, hogy mindezt egy friauli herceg vitte véghez volt hivatva beforrasztani Nagy Károly fiának, Pippinnek a 796. évi hadjárata. Pippin is Itália felől érte el az ellenséges ország törzsterületét, ahol a dolgok kezdtek rendeződni. Hódolt Pippin előtt az újonnan megválasztott kagán, aki meghívta őt székhelyére. Gazdagon „megajándékozta,” s elismerte a frankok fennhatóságát. Pippin ezután minden különösebb hódoltatás nélkül hazatért. A végső csapást azután 803/804-ben Krum bolgár kán hadjárata mérte a griffes-indás Birodalomra. Ennek a támadásnak az lett a következménye, hogy 805 tavaszán Theodor kagán bebocsájtást kért a Frank birodalom területére, s letelepedési engedélyt kapott „inter Sabaria et Carnuntum” között. A Frank birodalmi üléseken utoljára 822-ben említik ezeket az „avarokat”. A fentiekből kitűnik, hogy a griffes-indás népesség több alkalommal is jelentős emberveszteséget szenvedett ezekben az évtizedekben. Ez az emberveszteség elsősorban a birodalom törzsterületét, az Alföldet érte. A belháború, Erik, Pippin majd Krum hadjárata, Theodor kagán és népe menedék-kérése, mind-mind az alföldi griffes-indás népesség fogyását jelentette. Éppen ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy az itteni temetők jelentős részét a IX. század első harmadában feladják. Jól mutatja ezt a helyzetet a nagy tiszafüredi temető 10
