Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)

TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Perczel Mór második honmentő hadjárata és az első szolnoki ütközet. (1849. január 2.–január 26.)

üvegekben s fazekakban” hozta a bort.34 Noha Perczel diszpozíciója szerint a támadásnak mindenütt gyalogsággal kellett volna történnie, tudomásunk szerint egyetlen gyalogos alakulat sem vett részt ténylegesen a harcban. Ennek okát csak találgathatjuk. Elképzelhető lenne, hogy a gyalogság meg sem érkezett, hiszen ha a dandárok valóban 10 órakor indultak el, mint ahogy ezt Perczel elrendelte, akkor a gyalogság éle délután 1 óra tájban, de inkább később érhette el a csatateret. Igaz, a város előtt felállított nehézlovassággal a gyalogság úgysem igen tudott volna mit kezdeni. A gyalogsági alakulatok közül a Hertelendy-hadosztály Mihály- dandárjába tartozó 25. és 47., valamint a Perczel Miklós vezette dandárban szolgáló 48. honvédzászlóalj néhány katonájának visszaemlékezése, illetve a német légiós század parancsnokának jelentése ismert. Szabó Samu, a 47. honvédzászlóalj századosa mind a szolnoki, mind a ceglédi ütközetet csak sommásan (és téves dátummal) említi, utóbbit azzal, hogy „Ceglédből az ellenséget kivervén, visszatértünk egy menetben Szolnokra.",35 Krasznay Péter szerint, aki a 25. honvédzászlóaljban szolgált, az ő alakulatuk dél körül pillantotta meg Cegléd tornyait, s ekkor érzékelték az ellenséges csapatmozgást, mire a balszárnyukon lévő Württemberg huszárosztály hat ágyúval azonnal előrenyomult, s megkezdte a tüzelést az ellenségre. (A Württemberg-huszárok a centrumban, de nyilván a 25. honvédzászlóaljtól balra helyezkedtek el a harcrendben). Szerinte az egész ütközet alig egy óra hosszat tartott, majd ezt követően az ő alakulatuk beszállásolt Cegléden.36 Mihálka Endre, a 48. honvédzászlóalj altisztje szerint az ő zászlóaljuk korán reggel indult útnak, s Cegléd előtt ágyúfedezeten, egész nap ágyútűzben volt, de mint gyalogság „nem működtünk, mert az ellenség nem várt el bennünket szuronyra. ”. Ezt követően a város mögötti szőlőhegyeken az ő alakulatuk adta az előőrsi szolgálatot.37 Borcsik Salamon, aki ugyanebben a zászlóaljban szolgált azt írja, hogy amikor Ceglédre beértek „az ellenségtől fölmentett nép úgy láta [vendégül - H. R.] bennünket, amilyen hálát érdemle fáradalmunk”-, ám ő sem említi, hogy a gyalogság rész vett volna az JALOVICS Gy. 1861. 52-53. p.; MIHÁLKA E. 2002. In: TAKÁCS P. 2002. 42. p. HERMANN Róbert: SZABÓ Samu honvédszázados emlékirata a 47. honvédzászlóalj történetéről. In: MOLNÁR András (Szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010. Zalaegerszegi Füzetek 11. Zalaegerszeg, 2010. 144. p. KRASZNAY P. 1998. 74. p. MIHÁLKA E. 2002. In: TAKÁCS P. 2002. 41-42. p. 95

Next

/
Thumbnails
Contents