Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szélmalmok történetéhez
A Jászság többi településén már dolgoztak vízimalmok, ezért itt háttérbe szorult a szárazmalmok és a szélmalmok jelentősége. A Zagyván és a Tárnán is a vízimalmok a török kiűzését követően nagyon hamar megkezdték működésüket. Az 1699-es Pentz-féle összeírás szerint Jászberényben 2, Jászárokszálláson 1, Jászfelsőszentgyörgyön 1, Jászjákóhalmán 1, Jásztelken 1 vízimalom dolgozott.20 Számuk folyamatosan gyarapodott, hiszen 1809-ben már vízimalom működött Jászalsószentgyörgyön és Jászdózsán is.21 Ezek eleget tehettek a lakosság igényének, hiszen rajtuk kívül Jászberényben (6 db), Jászárokszálláson (2 db), Jászfény szarun (2 db), Jászalsószentgyörgyön (1 db) és Jászdózsán (1 db) említenek szárazmalmokat. A jásztelki vízimalom teljesítménye (vagy az őrölt liszt minősége) kiváló lehetett, hiszen ide még apátiak is átjártak őröltetni. Szélmalmok a Nagykunságban A korabeli leírásokból tudjuk, hogy a 18. század végén a Nagykunságban árpát, búzát, kölest és kukoricát termesztettek. A legjelentősebb növény a vizsgált időszakban az őszi búza volt. Fényes Elek is megjegyzi 1836-ban Geográfiai szótárában: „Tiszta búza legtöbb s igen szép terem a Nagy Kunságban... ”. Megemlíti még az árpát és a kásaételek alapját adó kölest is. A nagykunsági települések önellátó gazdálkodást folytattak a 19. század második feléig. A piacok nagy távolságra feküdtek, ezért a megtermelt gabonát nem volt gazdaságos tengelyen elszállítani. A gabonatermesztés nagyobb felvevő piacát a napóleoni háborúk jelentették. A másik jelentős gabonafélének a köles számított, amelynek termesztése nem volt annyira munkaigényes, mint a búzáé. A települések lakói a gabonát és az állatokat maguk értékesítették a különböző vásárokon. A gabonát rendszerint szemesen adták-vették. A szárazmalmok az őrlést jórészt a helybeli lakosok igényeinek kiszolgálására végezték.22 A Nagykunság települései összességében távol feküdtek az élővíztől, ez megmagyarázza a szárazmalmok és később a szélmalmok kiugróan magas számát. Igazából csak két település, Túrkeve és Kunszentmárton rendelkezett vízimalommal, de ezek nem dolgoztak olyan hatékonyan, mint a Zagyván és Tárnán felépített jászsági társaik. CSEH G. 1995. MNL JNSZML Jászkun Kér. iratai 1809. Fase. 1. No. 1422. - 1809. Acta Insurrectional Fase. 2. No. 444. OLÁH Lajos - VÍG Márta: A kunhegyesi malmok történetéből. Kunhegyes, 2002. 72- 73. p. 55
