Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)

TANULMÁNYOK - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szélmalmok történetéhez

1845-ben azonban már nem említik őket, csak a vízimalmokról emlékeznek meg.18

Komáromy szerint 1817-ben a városban három egyes és ugyanennyi kettős malom kövei őröltek. Ha ezeknek összegezzük az őrlőköveit, megállapíthatjuk, hogy számuk (9 őrlőkő) jóformán csak fele a vízimalmok őrlőszerkezeteinek. A lakosság igényeit a vízimalmok teljesítménye ki tudta elégíteni.19 Nem is volt szükség más malomtípusra. A kataszteri térképen azonban feltűnik a város határában egy szélmalom jelzése. Ennek emlékét őrzi napjainkban is a Szélmalom utca elnevezés.

Jászapátin már a török uralom alatt működött szárazmalom. 1714-ben pedig már 2 lóvontatású malma végzi az őrlést. Az I. katonai felmérés térképe is ugyanennyi számú malmot ábrázol.

Kiséren szintén szárazmalmok működtek, számuk azonban nem volt több, mint Apátin. A település szélén felépült egy szélmalom, amelynek fényképe is fennmaradt Győri János helytörténész jóvoltából. A malom építéséről azonban nem rendelkezünk további adatokkal.

Egy 1809-es összeírás szerint a Jászberényben dolgozó szárazmalmok köveinek száma összesen 17 (tehát héttel több, mint ebben az időben dolgozó két vízimalom kövei) ami alapján feltételezhető, hogy már magánszemélyek is építettek szárazmalmot. A szárazmalmok számának és helyének meghatározása így nem lehet pontos. A levéltárba került korabeli jegyzőkönyvek és iratok jórészt a jászkun települések tanácsának gazdálkodásával kapcsolatban közölnek adatokat, magánosok szárazmalmait csak elvétve említik. Megnehezíti a rekonstruálást az is, hogy a források sok esetben a malmok köveit említik (márpedig a szárazmalmok egy és két kővel is őrölhettek) ami alapján nehéz megállapítani a malmok számát.

KOMÁROMY József: Szárazmalmok helye régi jászberényi térképeken. In: A Jászberényi Jászmúzeum Évkönyve, 1938-1943. (Szerk.:Komáromy József) Bp., 1943. 146-150. p.

53