Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)

TANULMÁNYOK - MADARAS LÁSZLÓ: Hunok, avarok, magyarok a Közép-Tisza vidékén

temetőben, mint ahogy azt az előző népesség tette. A temető belső képe szinte töretlen.

Megítélésem szerint egy másik megoldás is elképzelhető. Ha a Tótipuszta-Igar kör leletanyagát alaposan végigelemezzük, megállapíthatjuk, hogy a leletek között minden olyan motívum megtalálható, ami alapját képezi a griffes-indás kultúra motívum kincsének. Hajiunk afelé, hogy utóbbi ezen az alapon alakult ki, ha úgy tetszik fejlődött ki a VIII. század első évtizedeire. Amennyiben elfogadjuk a fenti megállapításunkat, úgy nem szükséges bevándoroltatni Kiskörére egy griffes-indás csoportot, nem szükséges holmi elszegényedést, háborút, majd belső csete-patét feltételezni. Egyszerűen az általános tendencia ebben az esetben is érvényesült, a belső változások nyomán alakult ki az a helyzet, melyet a feltárás rögzíteni tudott. Immáron az egységes tájolás is magyarázatot kapott, hiszen egy közösség egy temetőjében természetszerűleg egységes a sírok tájolása.

A másik jelentős, hasonló korú temető a Jászapáti-Nagyállás úton került elő. A 12 évig tartó feltárás során 412 sírt mentettünk meg. Ez a ténylegesen megásott sírok számának mintegy kétharmada. A temető több ponton hasonlít, több ponton különbözik kiskörei társától. Kezdjük mindjárt azzal, hogy míg Kiskörén nincs korai avar előzménye a temetőnek, Jászapátin néhány sír halottjáról feltételezhetjük, hogy a korábban a környéken élő közösség tagjai tagozódtak be az újonnan jöttek közé. Ilyen pl. a 8. számú sírban eltemetett kislány, melynek mellékletei (nagy gömbcsüngős arany fülbevaló, korongon készült szürke kiöntőcsöves korsó), a korai sírok tárgyait idézik. De hasonló képet mutat a 110. sírban eltemetett nagyon idős férfi melléklet anyaga is (korai típusú sok mellékszíjas öv, kard, tegez stb.). Mindezekből az következik, hogy temetőnk megnyitása után, a korai avar közösség még élő tagjai, vagy közülük néhányan szoros kapcsolatba kerültek az újonnan letelepedett közösség tagjaival. Ami tulajdonképpen így van rendjén.

A temető feltárásának jelenlegi szintjén úgy tűnik, hogy a jászapáti közösség a temetőt legfeljebb a VIII. század első néhány évtizedéig használta, hiszen alig találunk nyomokat, melyek a griffes-indás kultúra leletei felé mutatnak. Bár szórványként azért indadíszes szíjvég és állatküzdelmi jelenetet ábrázoló szíjvég is található az anyagban.

A közösségre a Tótipuszta-Igar kör minden jellegzetessége jellemző. A férfi sírokban gyakori a fegyvermelléklet, kardok, reflexíjak, csontveretes tegezek sora, nyílcsúcsok. Az övék a kései préselt garnitúrák és a lemezgarnitúrák jellegzetességeit képviselik. Megtaláljuk a leletek között a varkocsszorítókat is. Van olyan, melyik aranyból készült és van olyan is, amin a griffes-indás korszak jellegzetes indadísze látható, ám maga a tárgy trébeléssel készült.

36