Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
ADATTÁR - BOJTOS GÁBOR: Szolnok városa a „NAGY HÁBORÚBAN” – A hátország élete és annak tükröződése a helybeli ferencesek História Domusában
Liebner János198 Vác egyházmegyei áldozár katonai lelkész németül, utána pedig magyarul tartott magas szárnyalású beszédet, melynek végeztével a katonazene a magyar himnuszt játszotta el, s a szónok a katonaság nevében letette az obeliszkre a koszorút; ezután dr. Küry Albert vármegyei alispán, majd dr. Harsányi Gyula polgármester szép beszéd kíséretében helyezték el koszorúikat a vármegye, illetve a város közönsége nevében. Halottak napján volt a gyászszentmise 11 órakor a harcban elesett katonákért; ezen gyászmisére hivatalosak voltak a helybeli hatóságok, s a cs. és kir. katonaság; mise végén P. Radvánszky József lépett a szószékre, s a tőle szokásos hévvel tartott megható beszédet, mely jelenlévő, fiaikat, férjeiket, s testvéreiket vesztett hívek szívét annyira meghatotta, hogy hangos zokogásban törtek ki. Gyászmise alatt a 88. ezred (cseh) zenekara játszott szép precizitással. (...) December 31. Az év a szokásos hálaadó istentisztelettel záratott be. Az ez alkalomkori szent beszédet Dr. Liebner János vác-egyházi áldozó pap tartotta (katonai kórházi lelkész). 1916 Az új év, tekintettel a szomorú háborús körülményekre csendesen, a szokásos gratulációk mellőzésével köszöntött be. A jövő évi termési kilátások legkevésbé sem mondhatók biztatóknak, amennyiben az Orsz. gazd. egyesület statisztikai kimutatása szerint a szántóföldeknek csak 40 %-a lett őszi vetéssel bevetve, 60 %-a pedig részint a munkaerő-hiány, részint a kedvezőtlen őszi időjárás miatt vetetlen maradt. A gazdák ebbéli aggályát még inkább fokozta a szolnoki határban a január elején beköszöntött nagyméretű árvíz, ugyanis a Zagyva kilépett medréből és elöntötte az úgynevezett Ugar-földek legnagyobb részét; a szegény tanyai lakosságnak menekülniük kellett, a házaik, gazdasági épületeik sok helyen összedőltek. Az árvíz a zárda csekély, 8 holdas búzavetését is tönkretette, de legtöbbet szenvedett a szomszéd Rékas község, amelynek csaknem egész határát tönkretette az árvíz. Liebner János (1888-1925) a háború alatt tábori lelkészként, a háború után püspöki biztosként, majd kerületi esperesként munkálkodik Szolnokon. Bővebb életpálya: GACSÁRI KISS. 1997 158. p.; Katholikus élet, 1925. június 15. 183-185. p.; Szolnok és Vidéke, 1925. április 30. 4. p.; MNL JNSZML Szolnok város Közgyűlési jkv. 144/1925. 373
