Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
ADATTÁR - BATHÓ EDIT: Egy elfeledett jászberényi teátrista a magyar színészet hőskorából: Kőszeghy Alajos
1824 április végén a társaság újból Pestre utazott, s hat alkalommal szerepeltek a Szabad Királyi Város Játékszínében. Itt adták elő nagy sikerrel Castelli Murányi Zsigmond színész által lefordított 3 felvonásos színdarabját, A király és a bolond-ot, amelyben Kőszeghy Marót Clemens generálist játszotta, Schiller nevezetes 5 felvonásos szomorú játékát, a Stuart Mária-t, Kisfaludy Károly Iréné című darabját, Kőszeghy ebben II. Mohamed török császárt alakította, valamint az Egy óra című melodrámát, amiben pedig Emma kedvesét, Harold Dallos-t formálta meg. A Székesfehérvári Nemzeti Színjátszó Társaság dicső működésének 1825-ben vége szakadt. Ugyanis a színjátszást támogató vármegyei és városi főurak lelkesedése alábbhagyott, kasszája kimerült, utolsó próbálkozásként még elküldték színészeiket Pozsonyba, hogy az országgyűlés idején szórakoztassák a nagyérdemű közönséget. Mivel az országgyűlésen nagyon sok szó esett a magyar színjátszás és a magyar nyelv megerősítéséről, természetesnek tűnt, hogy a nagy nemzeti ügy érdekében a legjobb magyar színjátszó társaságot kell a koronázó városba küldeni. A székesfehérvári színjátszók felkészülten, nagy lelkesedéssel érkeztek Pozsonyba, de reményük hamar szertefoszlott, mert műsoraikat szinte üres székek előtt játszották. Egy szemtanú feljegyzéseiből tudjuk, hogy a magyar színészek nyomorogtak a jeles városban, de mégis sokkal jobban játszottak a német társaságnál, ennek ellenére „mégis a’ magyar játék alatt üres volt a’ nézőterem, ellenben, ha a német játszott, tömve volt minden A szörnyű kudarc eredménye az lett, hogy a Székesfehérvári Nemzeti Színjátszó Társaság a magyar nemzeti szellem szégyenére éppen Pozsonyban, az országgyűlés alatt oszlott fel. A társaság régi tagjai kiváltak, az új tagok pedig egy kisebb társulatot alkotva tovább vándoroltak. 1828-ban a régi társulat jogutódjaként megalakítják a Fejérvármegyei Színművész Társaságot, de Kőszeghy Alajos ennek már nem volt tagja.51 „Kár volt érte, mert jó színész volt különben, és szép színpadi alkat” Az 1830-as években különböző vándortársulatoknál lépett fel, s áttért az idősebb hősök és intrikusok alakítására. A romantika stílusváltását azonban már nem tudta követni. A kitűnő adottságú színészt egyre súlyosbodó alkoholizmusa megakadályozta tehetsége kibontakozásában.52 Az bizonyos, hogy 1837. augusztus 22-én, a Pesti Magyar Színház megnyitásán bemutatott Vörösmarty: Árpád ébredése, valamint Schenk Eduárd: Belizár című darabjában nem lépett színpadra. Ismereteink szerint Kőszeghy 51 52 318 REXA D. 1941. 110. p. SZÉKELY György (Főszerk.): Magyar Színházművészeti Lexikon. Bp., 1994. 424. p.
