Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
ADATTÁR - BATHÓ EDIT: Egy elfeledett jászberényi teátrista a magyar színészet hőskorából: Kőszeghy Alajos
„szép testalkatú, tanult ember volt, csengő hanggal, és sok kellemmel, csak szavalatában túlzott... ”.47 1821-1822-ig egy évadban Déryné Széppataki Róza is a fehérvári társulatnál játszott, de mivel nem volt másod és harmad énekesnő, ezért énekes darabokat nem nagyon adtak. Ritkán műsorra tűztek ugyan egy-két operát, főként a Tündérkastélyt, többnyire azonban áriákat és duetteket énekeltek.48 A Fehérvári Nemzeti Színjátszó Társaság már működésének első évében vendégszerepelni ment Pestre és Budára. A nagyjelentőségű eseményről a fővárosi közönség Kultsár István lapjából, a Hazai és Külföldi Tudósításokból értesült. 1819. április 25-én az alábbi hír jelent meg a nevezett újságban: „A Nemzet óhajtásának s a Haza ditsőségének kívánván kedvezni, Gróf Brunszvik Ferenc a Pesti és Budai Theátrom árendása a jövő Május hónap 3. napjától fogva a Medárd vásár végéig minden Kedden és Pénteken Pesten a nagy Theátromban Magyar Játékokat fog adatni. E végre meg hívta azt a derék Társaságot, mellyet a Sz. Fehérvári Nemesség tulajdon költségén tart. ”. A tervezett műsor igen gazdag volt (Tatárok Magyarországban, Octavia, A nap szüzei, Rolla halála, Zrínyi Miklós halála, Indusok Angliában, Árulás és szerelemféltés, Sasszeni Julius, Frigyesi Elek, A vétek, Temistokles, XII. Károly Bendernél, Esküvés, Ilka című darabok), erről pedig a társaság almanachja számolt be igen részletesen. Szilágyi Pál színész, aki az első években tagja volt a fehérvári társulatnak, visszaemlékezéseiben (Egy nagypapa regél unokáinak) hitelesen leírja a pesti és budai vendégszerepléseket. így megtudhatjuk, milyen sikert arattak színészeink a két, Duna-parti városban, de olvashatunk különböző érdekes történetekről is. Például leírja azt a tragikomikus jelenetet, amely a XII. Károly Bendernél című előadáson esett meg. A szerep szerint a benderi pasának a szultán parancsára el kellett távolítania janicsárjaival a színről XII. Károly svéd királyt, de Károly összeszedte kicsiny seregét, és harcba keveredtek a törökökkel. így, amikor Falstrőm hadnagy - akit Kőszeghy játszott - vezénylete alatt ki kellett volna verni a törököt, azok azonban sehogy se tágítottak, mert a török tüzéreket játszó Eszterházy bakák - a szerepüktől eltérően - jól elverték a svédeket, mondván, hogy az igazi ellenség előtt sem szoktak meghátrálni, s ezt a komédia kedvéért sem teszik. A heves harcban Fasltrőm hadnagy még meg is sebesült, a szemöldökét felhasították, ezért aztán vége is szakadt az előadásnak, pedig ezután következett volna Kőszeghy nagy jelenete a tatár leánnyal.49 SCHÖPFLIN A. 1931. 43. p. KERÉNYI F. 1990. 154 -155. p. REXAD. 1941. 88-90. p. 316
