Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)

TANULMÁNYOK - MADARAS LÁSZLÓ: Hunok, avarok, magyarok a Közép-Tisza vidékén

Dagobertus a bajoroknak (újabb) parancsot adott, hogy egyazon éjszakán Bajorországban ki-ki a saját házában gyilkolja meg a bolgárokat asszonyaikkal és gyerekeikkel együtt. Ezt a (parancsot) a bajorok teljesítették. Nem maradt életben ama bolgárok közül senki, csakis Alciocus hétszáz férfival s azok asszonyaival és gyerekeivel, akik a vendek tartományába menekültek. Alciocus sok-sok évig élt övéivel Wallucumnál, a vendek vezérénél. ”21

Mint arra már fentebb utaltunk, nem tartjuk kizártnak, hogy a 630-ban lázadó bolgároknak lehetett valamiféle köze az 595 táján az Avar Birodalomba menekülő tízezer nomád lovas alkotta népcsoporthoz. Az persze könnyen lehetséges, hogy az ebben az időben megerősödő Kuvrát is támogatta a kagáni trón iránti ambíciójukat, s ennek tudatában léptek fel trónigényükkel.

A fredegár-i elbeszélésből itt és most két számunkra fontos adatot emelünk ki. Az egyik az, hogy a kagáni trónt továbbra is az erősebb avar népcsoport tartotta meg, azaz a Baján-dinasztia hatalmon maradt, a másik adat pedig, hogy a bolgárok egy csoportja túlélte a „bajor Szent Bertalan éjszakát”.

A kérdés az, hogy vajon a régészeti anyagban találunk-e valamiféle nyomot arra, mi is lett a túlélő csoport tagjainak sorsa? Talán igen!

Bruno Genito a VI-VII. századból olyan lovassírokat közöl Észak- Itáliából, amelyekben jól nyomon követhető a pogány szokások továbbélése (lóval való temetés), de a fegyverzet már a korabeli nyugati fegyverzetet reprezentálja.22 Nem lehet kizárni a kapcsolatot eme fegyveresek és a megmenekült bolgárok között, ennek sem történeti, sem földrajzi, sem pedig időrendi akadályai nincsenek.

Viszont a 9.000 bolgár harcos - vagy akármennyi - és családja hiányzik az Avar Birodalomból, melyet az újabb népmozgás nem csupán a haderő elvesztése okán súlyt, hanem felgyorsít egy folyamatot, a letelepedés folyamatát is. Az Alföldön ugyanis ettől az időszaktól nyílnak a nagy sírszámú korai avar temetők (Szeged-Fehértó A, Alattyán korai szakasza, vagy a Szeged és Szentes környéki korai avar temetők, stb.). Ez pedig a letelepült életmód elterjedését és bizonyos népesség-koncentrációt jelez, ami nyilvánvalóan belső népességmozgással járt.

Végül, de nem utolsó sorban ekkor hallunk utoljára egy korai avar kagán trónra lépéséről.

S talán ennek az Avar Kagánnak még jut szerep a további események során is. Ugyanis 670 és 680 között történik valami, amit az írott források és a

21 SZÁDECZKY-KARDOSS S. 1992. 212. p.

22 GENITO, Bruno: The Italian Contribution to the Archeology of the Early-Medial Nomads: the Case of the Horse Burials from South-Central Italy. In: Kontakte zwischen Byzanz. Iran und der Steppe. In: Varia Archeologica X. 2000.

20