Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)

TANULMÁNYOK - UDOVECZ GYÖRGY: Hatvannyolcas bakák a boldogtalan hadiidőkben

nehéz, felderítetlen területen. Először a II. zászlóalj indult meg, de csakhamar erős, mint utóbb kiderült, szintén támadni szándékozó orosz csapatokba ütközött. A völgy csakhamar véres kézitusa színterévé vált. A fél órás korytoi ütközetben esett el Christo Miklós hadnagy és Sturm Elemér főhadnagy. Mire kivilágosodott, a 68-asok beásták magukat. Másnap, 4-én erős összpontosított tüzérségi tűz érte az ezred védőkörletét, de komoly veszteségeket nem okozott. 5-én és 6-án már nyugalom volt, sőt 7-én az ellenség visszavonult. Az ezred, az oroszokat üldözve, Rowno irányába vonult előre, és 11-én elérte Moszkowot.

Szeptember 12-én az ezredet Boszkiewicayra vonták előre, ahol a 7. hadosztály nagyobb szabású támadásra kapott parancsot, ám végül csak a III. zászlóalj intézett helyi jellegű támadást, Rodowo ellen. 15-én az ezred a Szurmay-hadtest tartaléka volt. 16-án megkezdődött az általános visszavonulás a Styr folyó partjára,19 ahol a védőkörletet Krasnoje-Stawrow között jelölték ki. Az oroszok heves ágyútűzzel próbálták megtörni a védelmet, de sikertelenül. Az elhárító harcokban különösen a I. és a III. zászlóalj tüntette ki magát.

Szeptember 26-án az oroszok ismét visszavonultak, ám a 68-asok végig a nyomukban voltak. Még aznap este Torgowiczánál ismét átkeltek a Styren. Másnap délelőtt az ellenség megállt, és ágyútűzzel zavarta az előrenyomulást. A 68-asok 27-én este raj vonalban, heves tüzérségi tűzben Kol. Malewankától Kol. Moszkowcziznáig jutottak előre. Az oroszok ott szeptember 3-ai állásaikban védekezhettek. A 68-asok viszont szintén elérhették szeptember 3- án kiépített állásaikat, és megkezdhették a téli állások kiépítését. Október 7-ig még járőrharcok sem voltak az ezred állásai előtt, így sikerült kialakítaniuk az összefüggő lövészárokrendszert, srapnelbiztos fedezékekkel és többsoros drótakadállyal.

Október 6-ról 7-re virradó éjjel a 38. gyalogezred érkezett a 68-asok baloldali szomszédjának felváltására. Ők még nem ismerték eléggé a terepet, így egy meglepetésszerű orosz támadás teljesen váratlanul érte őket. Csak a tartalékban lévő 68/III. zászlóalj bevetése mentette meg a helyzetet. A támadás után a terepszakasz előtti drótakadálysort tizenötszörösére növelték, és megérkeztek a várva várt fényszórók is. Decemberben kialakították a modern, már gránátbiztos fedezékeket is. Az ezred a karácsonyt és az újévet is ezekben a fedezékekben töltötte. E viszonylagos nyugalom idején kapta meg Várkonyi hadnagy az I. osztályú Ezüst Vitézségi Érem mellé az Arany Vitézségi Érmet.

A 68. gyalogezred 1915/1916 telét a 2-es számmal jelölt körzetben töltötte. A térkép Winter András tartalékos hadnagy hagyatékából került a szolnoki Damjanich János Múzeum birtokába.

68-as album. 59. p.

225