Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - UDOVECZ GYÖRGY: Hatvannyolcas bakák a boldogtalan hadiidőkben
megtisztította azt az orosz utóvédektől. Szurmay altábornagy 12-én 7.30-kor adta ki a további üldözésre szóló intézkedést Turka-Wolcze irányába.14 Az utánpótlás szállítása nem okozott gondot, mivel a csoportparancsnokság 12-én estig az Ung völgyében futó vasútvonalat Sokoliki állomásig, majdnem a küzdőkig helyreállíttatta. A 7. hadosztály 13-án este 9-re, kisebb harcokkal elérte Topomyicát. Ekkor esett el Haltenberger százados és Vadas hadapród. A 14. dandár, a 68-asokkal csoporttartalékként Isaje és Jawora között tartózkodott, és a 40. dandárhoz zárkózott fel. Május 17-én a Szurmay-csoport támadást indított Neudorf-Mihalowice irányába. A támadást lelassította, hogy nem állt rendelkezésre elegendő tarack és tüzérségi lőszer (a tarackok csak 19- ére virradóra érkeztek be). Ugyancsak 19-én vonult be a Szurmay-csoporthoz a X. menetzászlóalj, amely harctéri tapasztalatokkal rendelkező tisztek irányítása alatt 9 heti kiképzésben részesült. A 68-asokhoz a várva várt legénység Jankovics százados vezetésével érkezett meg. Az ezred létszáma az előírt hadilétszámnak még így is csak a fele volt.15 Aznap, 19-én folyamatosan lőtték az igen jól kiépített orosz állásokat, de előre nem jutottak. Május 23-án megindult a támadás Stryj ellen. A 68/III. és IV. zászlóalj Schmid őrnagy parancsnoksága alatt a Drohobycz-Stryj vasútvonaltól délre, Gejeroz- Letnianka irányába támadott. Az I. és a II. zászlóalj csoporttartalékot képezett, s a 21. vadászzászlóaljjal a 14. dandár parancsnokának irányítása alatt az ún. „lökő csoportot” alkotta. A szolnoki gyalogezred elfoglalta a Studeny-majort, de a kitűzött támadási célt a csoport egész arcvonalán nem sikerült elérni, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy egész nap egyetlen foglyot sem ejtettek. Itt esett el Forinyák főhadnagy, valamint Ratics és Forgács hadnagy. A sikertelenség annál feltűnőbb, mert a német Déli Hadsereg nemcsak tüzérség, de gyalogság tekintetében is erősebb volt, mint a szemben álló orosz 11. hadsereg négy-öt hadosztálya. Az áttörés lehetséges lett volna, ha a hadseregparancsnokság valóban támadási tömböket alakít ki (súlyt képez), ám e helyett minden hadtest egyenként támadott, a fő támadó csoportosítás pedig szánalmasan gyenge volt. Május 27-31. között a csoport arcvonalán tűzharc bontakozott ki. A 7. hadosztály, tüzérségi lőszer és tartalékok híján védelemre szorítkozott. 31-én a csoport támadási irányát Gaje Wyznén át Medenice felé határozták meg úgy, hogy súllyal a jobbszárnyon áttörve, sodorja fel az orosz vonalak nyugati részeit. 19 óra körül a 14. dandár elfoglalt egy orosz támpontot és 600 foglyot ejtett, valamint 3 géppuskát zsákmányolt. A támpont elfoglalásában különösen a 68/III. zászlóalj tüntette ki magát, amely közvetlenül arcból rohamozott. 15 A Világháború. IX. köt. 246. p. 68-as album. 50. p. 221
