Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - UDOVECZ GYÖRGY: Hatvannyolcas bakák a boldogtalan hadiidőkben
UDOVECZ GYÖRGY HATVANNYOLCAS BAKÁK A BOLDOGTALAN HADIIDŐKBEN A 68-as gyalogezred a szerbiai hadszíntéren Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolása (1914. június 28. Szarajevó) olyan láncreakciót indított el, amelynek terjedését a nagyhatalmi érdekek és a végsőkig elmérgesedett ellentétek határozták meg. A Monarchia vezetői a birodalom szétdarabolását célzó orosz és pánszláv tervekkel szemben meg akarták erősíteni belső pozícióikat, illetve ki akarták terjeszteni befolyásukat a Balkánon. A fenyegetettség végleges elhárításában nem, de az erőviszonyok kedvező megoszlásában reménykedhettek: a katasztrófát csak háborúval vélték elkerülhetőnek. A fő szövetséges, Németország diplomáciája először óvatosságra intett, de a német vezérkar szerint Németország katonai készültsége 2-3 évvel megelőzte a franciákét és az oroszokét. A merényletet el nem halasztható alkalomnak tekintették, hogy kedvezőbb pozícióból vívhassák meg a háborút. Július 23-án báró Wladimir Gieslingen, az Osztrák-Magyar Monarchia belgrádi nagykövete ultimátumot adott át Szerbiának, amelyre a szerb kormány részben elutasítóan válaszolt. Az osztrák császár és magyar király ezután július 28-án hadat üzent Szerbiának. A mozgósított osztrákmagyar haderő parancsnoka Frigyes főherceg gyalogsági tábornok (1914. december 8-tól tábornagy), vezérkarfőnöke pedig Franz Conrad von Hötzendorf gyalogsági tábornok (1915. július 23-tól vezérezredes) lett. A 68. gyalogezred 1912 óta megerősített határvédelmi feladatot látott el Belgráddal szemben Zimonynál. A harcok július 29-én hajnalban kezdődtek, mégpedig úgy, hogy a szerbek a Zimony-Belgrád vasúti híd déli pillérét felrobbantották. Július 31-én a szerbek lőni kezdték a Dunán hajózó FERTŐ és JÓZSEF teherhajókat. Erre válaszul a Monarchia tüzérei augusztus 4-én lőtték a belgrádi erődöt, a Kalimegdánt. A 68. gyalogezred, párban a 38. gyalogezreddel, az érvényes hadrend szerint az osztrák-magyar 2. hadsereg 7. gyaloghadosztálya 14. dandárjának alárendeltségében harcolt, és ez így is maradt a háború végéig, kivéve a hadsereg-besorolást, amely szükség szerint változott. A hadosztályt a 2. hadsereg galíciai frontra történő elszállítása után, ideiglenesen az 5. hadsereg (parancsnok: lovag Frank Liborius gyalogsági 211
