Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: „Büszke vagyok rá, hogy szegény maradtam akkor, amidőn kötelességemhez képest száz ezreket szereztem a vármegyének.” Küry Albert alispán 1867–1926
Küry Albert nyugalmazott alispán indítványa segélyezése ügyében Szolnok, 1919. október 14. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja 1919. október 14. 10884 Mélyen tisztelt Törvényhatósági Bizottság! Tudomásomra jutott, hogy Bíró Mátyás törvényhatósági bizottsági tag úr indítványt nyújtott be az iránt, hogy nekem gyógykezelési költségre hat hónapon át havi 5000 korona segélyt, azon felül a vármegyeházában megsemmisült ingosságaim, értékeim részben való megtérítése fejében egyszersmindenkorra 50-100 ezer korona kárpótlást megszavazni méltóztassék. Miután nem sikerült ezen indítvány visszavonását eszközölnöm, méltóztassék megengedni, hogy írásban tehessek ezen ügyben előterjesztést. Mindenekelőtt mély hálámat fejezem ki a benyújtó biz. tag. úrnak ezen emberi szempontból meghatóan szép és reám minden tekintetben megtisztelő indítványáért. A hálátlanság áll tőlem legtávolabb akkor, amidőn a mélyen tisztelt törvényhatósági bizottságot arra kérem: méltóztassék ezen indítványtól eltekinteni, de benső szükség kényszerit arra, hogy ezt tegyem. A sors nem áldott meg számot tevő anyagi javakkal, ilyeneket gyűjteni hosszú tisztviselői pályám alatt sem időm, sem hajlandóságom nem volt. Szégyennek tartottam volna köztisztviselő létemre vagyon-szerzés után járni, erre a minden időmet lekötő hivatali munka nekem időt sem hagyott, nem is hagyhatott, hiszen a közkötelességeinek élő tisztviselő nem ér rá üzletek kötésére és gondját csak az képezheti, hogy a köznek gyűjtsön, de a nyerészkedés lelkétöl teljesen távol maradjon. Büszke vagyok rá, hogy szegény maradtam akkor, amidőn kötelességemhez képest száz ezreket szereztem a vármegyének. Az a sors akarata volt s abban meg kell nyugodnom, hogy az a kevés a mivel bírtam, a forradalom martalékává lett. Ha nehéz szívvel is, el kell viselnem. Hiszen mások is sokat vesztettek és nem egy ember koldussá lett ama nehéz hónapok alatt. A szegénységet, nélkülözést tűrni tudom. S a tisztelt törvényhatósági bizottság soha meg nem hálálható jósága e szegénységet nagyban enyhítette akkor, a midőn nyugdijamat több mint évi ezer koronával magasabbra állapította meg annál, a mihez törvényes igényem volt és fél évig a vágymegyeházán lakást adott. Ezzel engem csekély érdememen felül megjutalmazott, anyagilag is, erkölcsileg is. 8. 205
