Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - MADARAS LÁSZLÓ: Hunok, avarok, magyarok a Közép-Tisza vidékén
Ha mégis valamiféle párhuzamot akarunk a hunok régészeti anyagából megemlíteni, akkor a Dunaszekcsőn feltárt emberarcos csörgőt említhetjük.3 Az antromorf „vasorrú bába”, a jellegzetes bronz kardmarkolat - jó analógiája a pécs-üszögpusztai sírból ismert4 — esetleg tokvég, a bronzcsörgő, a fibula, a hamvasztásos temetkezés együttes jelenléte miatt gondolunk hun, esetleg a hunokkal szövetséges valamelyik steppei nép sírjára. Ez a sír azonban elüt a környezetétől, igen egyedi. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a történeti és régészeti források alapján a hun törzsterületet az Alföldön a Körösöktől délre, s talán a Marostól északra lévő nagy területen lehet meghatározni.5 Az ettől északra fekvő tiszántúli részek és a Duna-Tisza köze kezdetben a szarmaták, majd a szövetséges gepidák földje volt. Ez lesz az a nép, mely Attila halála után (453) egy bő évszázadig a Kárpát-medence keleti felének ura lesz, akiknek hatalmát a később tárgyalandó avarok semmisítik meg. De ne szaladjunk ennyire előre. Az általunk vizsgált területet tehát az V. század első felében már bizonyosan a szarmaták, majd a gepidák lakják. Leletanyaguk széles körben ismert a régészeti irodalomban. Mivel nem tartjuk feladatunknak a gepida leletanyag ismertetését, csupán egyetlen kiemelkedő temetőjükre hívnánk fel a figyelmet. A szolnok-szandai sírok Gepidia leggazdagabb temetkezései közé tartoznak. A korszak jellegzetes fegyverei mellett a női sírok arany és ezüst ékszerei reprezentálják a gepida nemesség gazdagságát.6 Munkánknak ebben a szakaszában érdemes három elterjedési térképet összehasonlítani, mindhármat Bóna István készítette. Az első a hun régészeti anyag elterjedését ábrázolta,7 a második a gepidák által lakott területet az V. század vége és az avar honfoglalás között,8 a harmadik pedig a Kárpátmedence VI. század közepi népességi állapotát rögzíti.9 Az első térkép alapján világosan kiderül, hogy a Marostól északra egészen a Felső-Tisza vidékéig csak nagyon szórványosan találunk hun leleteket. Uo. 24. kép Uo. 47. rajz Uo. 185-186. p. BÓNA István - NAGY Margit: Gepidische Gräberfelder am Theissgebiet. I. Bp., 2002. pl. Taf. 31.; Taf. 38.; Taf. 40.; Taf. 4L; Taf. 44.;Taf. 48. BÓNA I. 1993. 69. kép BÓNA István: Az avarkor. In: Magyarország története. 1/1. köt. Bp., 1984. 24. térkép BÓNA István: A középkor hajnala. Bp., 1974. 28-29. p. 12
