Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Perczel Mór második honmentő hadjárata és az első szolnoki ütközet. (1849. január 2.–január 26.)
teremtette, s nem hagyja feldarabolni. Dembinski hiába győzködte, mondván, hogy a tartalék hadtestből kapott csapatokat sem ő szervezte, hanem a kormány küldte neki, Perczel nem hallgatott rá. Mire Dembinski megunván a fölösleges szócséplést, közölte Perczellel, nincs más választása, mint hogy visszatérjen Debrecenbe, s ott a kormány rendelkezésére bocsássa magát. Majd visszatért a szállására, s levélben győzködte Perczelt, hogy tegyen eleget a kormány rendeletének, egyben írásos igazolást kért tőle arról, hogy nem hajlandó átadni az említett hadosztályt. Január 27-én ismét Perczelhez küldött, mire reggel 7 órakor egy levelet kapott tőle, amelyben Perczel kifejtette, hogy neki ellenségei vannak a kormányban, s hogy ezennel leteszi a parancsnokságot. Meszéna Ferenc őrnagy rövidesen megjelent Dembinskinél, s hivatkozva arra, hogy Perczelnek rengeteg híve van a hadseregben, azt javasolta neki, hogy ne vegye át a parancsnokságot, mivel ezáltal könnyen veszélyeknek teheti ki magát. Ám az altábornagy nem hagyta magát eltántorítani, hanem összehívta a tisztikart, ismertette a kormány parancsát, s kiadta az intézkedést az említett hadosztály megalakítására, valamint a Tisza mögé történő visszavonulásra, s jelentette a történteket a kormánynak.133 Mi történt valójában? Mint láttuk, Perczel január 26-án Abonyban írott jelentésében tudomásul vette a hadügyminisztérium visszarendelő parancsát, s itt már szó sincs a hadtest észak felé nyomulásáról. Ugyanakkor hallgatással mellőzte a Dembinski parancsnoksága alá adandó hadosztályról szóló utasítást is, azaz láthatólag mindenképpen egyben akarta tartani seregét, s nem tudunk arról, hogy a sereg bármely részét gyorsmenetben elindította volna Tiszafüred felé, ahogy erre a január 24-i parancs utasította.134 Miután Szolnokon kiderült, hogy Tiszafüredet (és így Debrecent) nem fenyegeti veszély, Perczel joggal érezhette úgy, hogy az említett hadosztály Dembinski parancsnoksága alá adásának nem sok értelme van, annál is inkább, mert Schulzig és Schlik már úgyis egyesültek. Az is nyilvánvaló volt, hogy a Schulzig-hadosztályt már aligha érhetik utol, hiszen Mezőkövesd (ahonnan az utolsó biztos hír származott a Schulzig-hadosztály tartózkodásáról) Szolnoktól DEMBINSKI emlékirata 40-42. p. Erősen átdolgozott formában lásd Dembinski Magyarországon. A vezér hátrahagyott kézirataiból összeállítá DANZER F. Alfonsz. Bp., 1874. 55-59. p. E kiadvány közli Perczel levelét Dembinskihez, ez azonban Danzer agyszüleménye; az eredeti levél nincs meg Dembinski iratai között, s Dembinski emlékirata is csupán tartalmi ismertetést ad róla. A levelet január 26-i dátummal ennek alapján közli GRACZA György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története. IV. köt. Bp., 1894. 507. p. A levél azonban Dembinski szerint január 27-én, s nem 26-án kelt. - Valószínűleg a Dembifiskitől származó információk alapján foglalja össze a történteket MÉSZÁROS L. 1867. II. köt. 47. p. A parancs késedelmes végrehajtására utal MÉSZÁROS L. 1867. II. köt. 47. p. is. 122
