Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Perczel Mór második honmentő hadjárata és az első szolnoki ütközet. (1849. január 2.–január 26.)
Dembinski hős szelleme lelkesítő jelenlétével táborunkat; záloga még nagyobbszerű eredményeknek. ” - írta róla Perczel január 26-i jelentésében.121 A katonák is ezen a napon értesültek arról, hogy az altábornagy a seregnél 122 van.1 Eddig minden jól ment, azonban ugyanezen a napon Perczel összeveszett Dembinskivel, s lemondott a parancsnokságról, majd elhagyta a sereget. Mi volt ennek az oka? Mint láttuk, az az utasítás, amelynek értelmében a Perczel hadtestéből egy 3.000 főnyi hadosztályt kellett kiszakítani, s Poroszló, illetve Tiszafüred felé küldeni, már január 24-én megszületett, s a Windisch-Grátz által január 23-án elrendelt, Poroszló és Tiszafüred elleni demonstráció erre semmilyen hatással nem volt, és nem is lehetett, hiszen ez utóbbira csak január 25-én került sor.123 Az utasítás január 25-én már Perczel kezében volt, s január 26-án Abonyból már ennek alapján közölte Kossuthtal, hogy miután elérte fő célját, „az ellenségnek a tiszai vonalról elveretését”, aznap mind a főoszlop, mind az elővéd Szolnokra vonul vissza, majd „a felső vidékről Debrecennek irányzandó ellenség mozdulatai közelebbrőli szemlélhetése, a szegedi tábor feljövetelének megvárása végett, ”a hadügyminisztérium kívánságának megfelelően a főoszlop „még 27-kén, legfőbb 28-kán Törökszjenjtmiklósra megy; sőt, ha szükség még előhadam is oda siet Debrecen fedezésére Január 26-án a Cegléden állomásozó csapatok, őszinte csodálkozásukra, „nem a futó német had után" indultak, hanem Abony felé, majd onnan ebéd után folytatták útjukat Szolnokra. Perczel itt napiparancsban dicsérte meg a vitézül viselkedő alakulatokat.124 A csapatok a visszavonulás okáról mit sem tudtak, egyetlen honvédtiszt említi visszaemlékezésében, hogy hír szerint azért kellett visszavonulniuk, mert „egy másik ellenséges sereg Jászberény felől igyekezett Szolnoknak, nehogy az megelőzzön”.125 A akarat, vitézség nem hiányzik, csak a tapasztalás igen, min csodálkozni nem lehet mert gyakorlatuk nem volt” - írta jan. 24-én naplójába Gyulay Lajos képviselő. GYULAY L. 2003. II. köt. 267. p. Perczel - Kossuth, Abony, 1849. jan. 26. MOL OHB 1849:1195. LÁSZLÓ K. 2001. 26. p. Ezt a korábbi összefoglalókban megjelentekkel szemben bizonyítja BORÚS J. 1975. 105. PLÁSZLÓ K. 2001. 25-26. p. Lásd még SASS J. 1861. II. köt. 58. p., GARZÓ I. 1978. 67. p. KRASZNAY P. 1998. 74. p. 119
