Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Perczel Mór második honmentő hadjárata és az első szolnoki ütközet. (1849. január 2.–január 26.)
Keményfy ezzel nem értett egyet, mondván, hogy a beszállásolt lovasság „magát a házak között a szekereken oda szállítható gyalogság ellen úgyis csak igen nehezen védelmezhetné”. Agonász hajlott a tervre, s január 26-án éjjel fél kettőre elrendelte a csapatok összevonását és az indulást. Ekkor azonban újabb hírt kapott a helybeli jegyzőtől, aki megküldte neki a poroszlói jegyző levelét a Henniger által Poroszlón kiadott, a 10.000 ember érkezéséről és beszállásolásáról szóló intézkedésről.102 Erre Agonász arra hivatkozva, hogy csapatai létszáma csekély, bátorságuk kérdéses, feladta a támadási tervet, s úgy döntött, hogy reggelig vár, s ha nem kap kedvező híreket lebontatja a tiszafüredi hidat, s visszavonul a legközelebbi községig. Ez meg is történt, január 26-án reggel a tiszafüredi lakosság és a pesti egyetemi légió lebontották a hidat, majd a különítmény visszavonult Nagyiványra.103 A történtekről jelentést küldött Répásynak Balmazújvárosba. Nem világos, hogy a hírt jelentette-e Debrecenbe is, vagy oda már Répásytól érkezett.104 Mindenesetre január 26-án Kossuth már e hírre hivatkozva kérte a Bocskai-csapat útba indítását Tiszafüredre, illetve elrendelte népfelkelés készenlétben tartását a Hajdú Kerületben.105 Aznap a képviselőház zárt ülésében beszámolt arról, hogy Perczel csapatai Szolnok felé törtek előre, közben azonban a Gyöngyös felé tartó ellenséges csapat úgy tett, mintha Miskolcnak tartana, hogy Schlikkel egyesüljön. „Míg tehát Perczel amott van, Klapka pedig Tárcái körül, addig Tiszafüredről Debrecenre ütnek. ” Közölte, hogy népfelkelést rendeltek el a veszély elhárítására, illetve, hogy Dembinski parancsnoksága alatt 4.000 főt rendeltek vissza Perczel seregéből Debrecen védelmére. (Miután korábban 3.000 főnyi erőről írt, valószínűleg január 25-én Kurdy József - Tiszafüred város bírája, Poroszló, 1849. jan. 24. [25.] este 9 órakor. Közli ÁCST. 2001. 64. p. Keményfy - Asbóth, Tiszafüred, 1849. jan. 27. MOL OHB 1849:1240. Olvasati hibákkal közli ÁCS T. 2001. 149-152. p. Az utólagos hadműveleti napló szerint Agonász azt jelentette, hogy az ellenség már átkelt a Tiszán. HERMANN R. 1995. 125-127. p. A történtekre lásd még Boronkay Albert, ill. egy névtelen tudósító jan. 26-i és 27-i jelentését Szemere Bertalanhoz. Az első kettőt közli DÉR D. - HAJAGOS J. - HERMANN R. 2004. 205-206. p., a harmadik, Tiszafüreden kelt jelentést Id. MOL H 147. Vegyes iratok. 13. doboz, dátum szerint. Miután Agonász jelentését jan. 21-re datálja, merőben tévesen rekonstruálja az eseményeket BORÚS J. 1961. 694 p.; BORÚS J. 1975. 107. p.; BORÚS József: Tiszafüred a szabadságharcban. In: Tiszafüredi tanulmányok 4. Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből. (Szerk.: Füvessy Anikó) Szolnok, 2000. 9-12. p. KLÖM XIV. 225-226., 244. és 246-247. p. Az előbbit jan. 25-i dátummal közli a kiadvány, ám miután a szöveg végén azt olvashatjuk, hogy „e percben vett tudósítás egy csapat ellenséget Tiszafürednél mond lenni”, valószínűsíthető, hogy egy jan. 25-én elkezdett, de 26-án hajnalban vagy délelőtt befejezett rendeletről van szó. 114
