Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - SELMECZI LÁSZLÓ: A Jászság betelepedése és kialakulása
évben megerősítette a herényieket.402 Boldogháza 1946-ig, amikor is újra önálló településsé vált, maradt Jászberény határának része.403 A török hódoltság idején elpusztult Boldogháza belterülete, amint a régészeti adatok bizonyítják, nem a mai település belterületével volt azonos, hanem attól délkeletre a Zagyva jobb partjánál húzódott. A lelőhelyet, amelynek a neve Jászberény-Tetemház404, (Hild szerint Jászberény-Csíkos-Oláh tanya, Jászberény-Dalmadiak keresztje (Csíkos-Kutyina)405, Komáromy helyesbítése szerint a Dalmadi keresztet Oláh-keresztnek hívják406), Csalog József azonosította,407 aki egy szántás közben előkerült, 1596-ban Jászalsószentgyörgy belterületétől másfél km -re délnyugatra, a Zagyva jobb partjánál elterülő hátságon elrejtett, 673 darabból álló ezüst éremlelet408 hitelesítése során megállapította, hogy azon a területen, ahol az éremlelet előkerült, nagyobb felületen belül kályhaszemek, késő középkori fenékbélyeges cserepek, vaspatkó és vassarló kerültek elő. Az első ásatást a lelőhelyen 1893- ban Hild Viktor, majd 1899-ben ugyancsak ő és a Magyar Nemzeti Múzeum képviseletében Éber László végezte. Munkájuk során feltárták a település Árpád-kori templomának alapját (a hajót) és kerítőfalát, pontosabban ezekből mindazt, amit a Zagyva az évszázadok során nem mosott el és számos sírt.409 BOTKA J. 1988. 293-294. p. SZABÓ I. - SZABÓ L. 1980. 270. p. PARÁDI Nándor: A jászberény-tetemházi ásatás.In: Folia Archaeologica XLII. Bp. 1991. 197-218. p. Közli STANCZIK I. 1975. 94-99, 167-168. p. KOMÁROMY József: Jelentés az újabb régészeti leletekről. In: A Jászberényi Jászmúzeum Évkönyve 1938-1943. Bp. 1943. 120-126. p. és 25-26. kép. CSALOG József: Jászboldogháza. In: Archaeológiai Értesítő, 1953 (80), 80; 1954 (81). 80. PARÁDI N. 1991. 215. p. „Lehordván a Zagyva folyó meredek partján fekvő magaslat felső rétegét, körülbelül 30 méter átmérőjű, szabályos sokszögű, terméskőből épült körfal alapépítménye tűnt elő, amelynek fennmaradt része nyilván egy nyolcszög 4 oldalát tünteti föl, míg a másik 4 oldalát az idők folyamán a víz elmosta ...azon a helyen ...egy Árpád-kori község állhatott; temploma az eredeti körfalakon belül állott, apszisát azonban a víz elmosta. Óriási mennyiségű csontvázat találtunk a templom körüli téren, a cinteremben, részint eltemetve rendben, részint összehányva. A sírleletek száma hihetetlenül csekély volt, tekintve azt, hogy minden egyes csontvázat a legnagyobb gonddal preparáltam. Mindössze egy pár Árpád-kori hajkarikát, két gyűrűt, két Árpád-kori vaskést, 1 sarkantyút összetörve, egyéb vastárgyakat, néhány újabb kori ruhadíszt, üveggyöngyöket és keresztet, továbbá 2 db díszítmény es kályhacserepet találtunk”, írta jelentésében Éber. PARÁDI N. 1991. 19ö p. 87
