Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
ADATTÁR - CSEH GÉZA: Levél Kádárnak – Egy renitens pártmunkás esete a forradalom után
felmerült. Ám Czinege Lajos első titkárral telefonon és levélben is egyeztették a teendőket és Vígh Erzsébet ügyét Szolnokra visszautalták azzal az instrukcióval, hogy a megyei végrehajtó bizottság részletesen tárgyalja meg. A vb 1958. május 14-én tartott ülésén tűzték napirendre a Kádárhoz írt levél megtárgyalását. A tanácskozást előre kidolgozott forgatókönyv szerint folytatták le és a megyei pártbizottság vezetői elsősorban azt kívánták bizonyítani, hogy az ágit. prop. osztályvezető-helyettesnőjét nem személyes indítékból, hanem az elkövetett hibák miatt váltották le funkciójából. Vígh Erzsébet ugyanis állította, hogy Csáki István így akarta megakadályozni, hogy ő legyen Tóth Imre osztályvezető utódja és az 1957. október 21-22-én tartott megyei pártbizottsági ülésen hozott határozat alapján Szekeres Lászlót, a májusban feloszlatott Szolnoki Tiszti Munkás Század parancsnok-helyettesét nevezték ki az ágit. prop. osztály élére. Ezzel Szolnok megyében a kultúra és általában a közélet az egyik legvonalasabb funkcionárius irányítása alá került. Szekeres pedig bizonyára nem kívánt “opportunista” személyekkel együtt dolgozni. A Vígh Erzsébet ügyét tárgyaló vb-ülésen Rácz Sándor, a KB PTO instruktora is részt vett, és a megyei pártapparátusból mindazok jelen voltak, akikről a Kádárhoz írt levél elmarasztaló véleményt tartalmazott. Mivel előzetesen valamennyien elolvasták a levelet és felkészültek hozzászólásukra, valóságos tetemrehívásra került sor. Czinege Lajos első titkár rövid bevezetője és Vígh Erzsébet felszólalása után megkezdődött a “vita”. A levélben érintett személyek, először Telek Istvánná, az Esti Egyetem vezetője, majd, B. Kiss Mátyásné, Pallai Sándorné, Szekeres László és mások is sorra bizonygatták, hogy szó sincs Csáki rosszindulatáról és személyeskedéséről. Vígh Erzsébet ellenben már jóval 1956. október 23-a előtt is pártszerűtlen, nacionalista és rendszert kritizáló kijelentéseket tett. Igazat adott Dávid Ferenc volt első titkár feleségének, aki Kárpát-Ukrajna elcsatolása miatt bírálni merte a Szovjetuniót. Ugyancsak Dávid Ferenc és felesége véleményét osztotta, akik azt állították, hogy Nagy Imrének nincs visszakoznivalója. “Vígh Erzsébet egyetértett Nagy Imre nézeteivel, csupán azzal nem, hogy a kisparaszti gazdaság képes bővített újratermelésre. ” “Vígh elvtársnőnek nacionalista nézetei voltak [...] mert ő a pártközpontból egy elvtársnővel Csehszlovákiában volt üdülni és bizony nagyon meghatódott, amikor lementek Rákóczi sírboltjába. ” A levelében áhítottakkal ellentétben védte az ellenforradalmár értelmiségieket, a nagykörűi iskolaigazgatót és a szolnoki színészeket. Sztálinvárost szükségtelen beruházásnak tartotta. A pártiskolán az alacsony életszínvonalról és a demokrácia hiányáról beszélt. Méltatlankodott, hogy a XX. szovjet pártkongresszus anyagát csak zárt ülésen ismertették. Jugoszláviát a kommunisták példaképének tekintette és Magyarországon is nemzeti kommunizmust akart. Bírálta a Magyarország és Szovjetunió közötti árucserét és még az 1957. május 15-én írt önéletrajzában is fel merte vetni a szovjet 487
