Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)

TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „A földért harcolni kell!” Adalékok a második világháborút követő földosztás történetéhez

Volt azonban több olyan település is, ahol a határozatok semmibevétele nem hozott eredményt, ezért a kommunista pártfunkcionáriusok által feltüzelt földhözjuttatottak a tettek mezejére léptek. Erre bátorította őket a megyei viszonylatban Ragó Antal által kiadott jelszó is, miszerint: „Aki a földhöz nyúl, meghal. A reakció támadását az utca fogja visszaverni. Nem egyénenként kell megoldani a kérdést, hanem tömegdemonstrációval. A földért harcolni kell. ”.16

Kisújszállás az egyik olyan megyei település,' ahol a pereket országos visszhangot kiváltó tömegakciók kísérték. Földi István így emlékszik vissza az előzményekre: „Az első támadást egy Joó Sándor nevű bírónak köszönhettük, a járásbíróság vezetőjének. Az elmenekült gazdák, birtokosok ugyanis lassan visszaszivárogtak, s amint lehetett, bíróság útján visszakövetelték azokat az állatokat, a jószágaikat, amiket mi a háború elvonulása után szétosztottunk az emberek között. A bíró, mintha erre az alkalomra várt volna, felszólításokat küldött azoknak, akiknél a volt tulajdonosok a jószágaikat vélték. Egymás után szaladtak hozzám a pártba, hogy csináljak valamit, mert ők ezeket az állatokat már etették, szántottak-vetettek velük, s ezek nélkül ismét nem marad semmijük. ”.77 A bíró és az őt felkereső egykori földosztási kormánybiztos persze nagy vitába keveredett: „Ő a törvényre, a rendeletekre hivatkozott, én meg arra, hogy a törvények igazságát nem vitatom, de az intézkedést helytelennek és igazságtalannak tartom, mert akik elmenekültek, azok a jószágaikról és egyéb ingatlanjaikról is lemondtak, [...] Szerintem azokat illetik meg, akik megmentették, nem azokat, akik vesztükre hagyták őket. ”.78 Mivel a bíró a felszólítások küldözgetésével ezután sem hagyott fel, Földi István „meggyőzőbb érvekkel” rukkolt elő: „Az anyád jó istenit, gondoltam, amikor megint jöttek sírva az asszonyok, káromkodva az emberek - vagy írott törvény van, vagy igazság! Összehívtam a [kommunista - Cs. A.] pártvezetőséget és azt javasoltam: két-háromszáz ember vonuljon a bíróság elé, [...] Ez meg is történt, [...] kiabáltak az emberek. A legenyhébb az volt, hogy az ilyen bírót agyon kell verni, ki kell hajítani az ablakon... és így tovább. A hangulat már annyira felforrósodott, hogy kénytelen voltam kiállni a bíróság elé, elállni a bejáratot az emberek elől, majd lehívattam a bírót. Az már se eleven nem volt, se holt. Mondom néki: látja, az én figyelmeztetésemet nem fogadta el, most ez lett belőle. Amit nekem megígért, azt most ígérje meg az embereknek is és teljesítse, mert különben én innen elmegyek, és nem lesz, aki magát

JNSZML MKP ir., X. 40/c. 1. ő.e. Jegyzőkönyv az MKP jászsági felsőjárási kongresszusáról, 1946. március 10.

BICSKEI G. 1985. 84-85. p.

Uo. 85. p.

429