Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - SELMECZI LÁSZLÓ: A Jászság betelepedése és kialakulása
Jászágó templomának és temetőjének feltárása során bebizonyosodott, hogy az a jász csoport, amelynek Ágó területe jutott, már a XIII. század második felében megnyitotta temetőjét, s ettől kezdve, egészen a településnek a török hódoltság idején történt pusztulásáig, ide temette halottak. Következésképpen az ágói jász közösség ebben az időben már feltétlenül a középkori Ágó területén élt.123 * A régészeti megfigyelések arra utalnak, hogy Ágó falu Árpád-kori elődje a tatárjárás során elpusztult. A betelepített jászok (okát nem tudjuk) új faluhelyet választottak maguknak, a Telek-dűlő környékét, mégpedig feltehetően akkor, amikor temetőjüket is megnyitották. Az ágói Árpád-kori település, amelyet oklevelek egyáltalán nem említenek, nem a „jász” Ágó helyén volt, amely az Ágó patak bal partján helyezkedett el, hanem az „Ágó patak jobb partján..., amelyet ma ... nyárfaerdő borít ... az ötvenes évek közepén az erdő telepítésekor végzett mélyszántás alkalmával itt nagyszámú bronzkori edény, bronzkori sír, szarmata és Árpád-kori edénytöredék került elő. A bronzkori, szarmata és az Árpád-kori település tehát nagyjából egy helyen volt, amint ezt az Alföld sok más településén is megfigyelték”.124 Az ágói Árpád-kori településsel már igen korán, minden bizonnyal már a X-XI. századtól számolhatunk, s közvetlenül a település pusztulását megelőző időszakban kerülhetett a földbe az a XIII. századra keltezett edény, amelyben építőáldozatot ástak el. 125 Jászágó területéről is van még egy Árpád-kori településről és temetőjéről tudomásunk. A Jászberényről Jászárokszállásra vezető út jászdózsai bekötőútjával átellenben induló, a Pusztamonostorról (Jászágóról) - Jászárokszállásra vezető útba bekötő dűlőút mellett nagyjából félúton, Jászágó felől az út bal oldalán található halmon volt a tatárjáráskor elpusztult, ismeretlen nevű, Árpád-kori település temetője, körülötte pedig nagy területen a település felszínen megtalálható maradványai. A lelőhely nagy valószínűséggel a Hegyes halommal és környékével azonosítható. FODOR István: Középkori építőáldozat Jászágón. Communicationes Archaeologicae Hungáriáé 1986. 139. p.; SELMECZI László: A jász ősök nyomában Jászágón. In: Jászsági Évkönyv 1994. Jászberény, 1994. 65-66. p. FODOR I. 1986. 139. p. FODOR István: Emberalakos gótikus bronz gyertyatartó Jászágóról. lm Folia Archaeologica 35. Bp. 1984. 161. p.; FODOR I. 1986. 139. p.; LANGÓ P. 2005. 368. p.; LANGÓ P. 2006. 79. p. 39
