Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - CZÉGÉNY ISTVÁNNÉ–SZIKSZAI MIHÁLY: Fejezetek Szolnok vízellátásának és csatornázásának történetéből
a belvárosban a csővezetékek kiépítését. A javaslat további sorsát nem ismerjük, a közgyűlés az újonnan alakított bizottság hatáskörébe utalta.10 A bizottság a május 8-án tartott ülésen kettős feladattal bízta meg a polgármestert. Egyrészt, az országban azokból a városokból, amelyek már rendelkeznek vízművekkel, szerezze be az építésre és kezelésre vonatkozó adatokat, másrészt a megyeszékhelyen a meglévő artézi kutak védelme érdekében, egy újabb szabályrendelet tervezetet készítsen. Kludik Gyula polgármester a vízmű építés ügyében Magyarország tizennégy nagyobb városát kereste fel, tanácsaikat várva. Az előkészítés fázisait Grúber József főjegyző részletes jelentéséből ismerjük.11 A levélre két város - mivel még nem rendelkeztek vízművel - Esztergom és Temesvár nemleges választ adott. Nagyvárad és Szeged nem válaszolt - ez utóbbi település vízellátását egyébként artézi kutakkal kívánta megoldani, ezt legjobban bizonyítja, hogy a tárgyalt időszakban már legalább 30 artézi kút ontotta az éltető vizet. A többi város - Arad, Budafok, Győr, Kolozsvár, Komárom, Rózsahegy, Pozsony, Sopron, Szombathely és Veszprém - vízmüvük leírásában és létrehozásuk körülményeinek ecsetelésében olyan gazdag anyagot bocsájtottak a szolnokiak rendelkezésére, hogy a főjegyző a hála és a köszönet hangjait tolmácsolta jelentésében. Budafok és Liptó-Rózsahegy vízellátását egyébként ugyanaz a Varga József mérnök tervezte, aki pár éve felajánlotta segítségét Szolnok városának. A jelentés végén a főjegyző egyértelműen a Tiszából való víznyerés mellett foglal állást, az artézi kutak fúrását pedig újabb szabályrendelettel kívánja megakadályozni. A város a vízmű építéséhez jelentős összeget, több mint 2 millió koronás kölcsönt vett fel a Magyar Országos Központi Takarékpénztártól, majd 1908-ban megkezdődött a mai fogalmaknak megfelelően a közbeszerzési eljárás. A korabeli lapokban közzétett versenytárgyalási hirdetmény sok vállalkozó érdeklődését felkeltette. Az ajánlatokat nyolc munkacsoportra bontották, a költségelőirányzatok, a műszaki tervek és árajánlatok elkészítésére egy hónap időt biztosítottak. A terveket a város iktatóhivatalában lehetett megtekinteni. A benyújtási határidő 1908. november 25-én járt le. Minden munkacsoportban több tucat ajánlatot nyújtottak be, számuk pedig a határidő lejártáig elérte a harmincötöt. A közgyűlés a vállalkozók megbízásáról 1909. január 11-én döntött. Az I. munkacsoportba tartozott a víztorony létesítése, amelynek a megvalósítására 13 pályázat érkezett. A beérkezett terveket Varga József bírálta el, majd felterjesztette a bizottsághoz. Pályázott a korszak elismert 10 384 JNSZML Szolnok város ir. Közgyűlési jkv. 1905. ápr. 29. 80/1905. kgy. sz. Szolnok város vízmüvéről jelentése Grúber József főjegyzőnek. Szolnok, 1905.
