Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közigazgatása és a megyeháza története 1878 és 1930 között
Szolnok vármegyében a legrövidebb időn belül helyreállt a rend, az élet- és vagyonbiztonság.182 Majd a Bethlen-féle konszolidáció éveiben az alispán az újjászervezett megyei közigazgatást országosan is mintaszerűvé fejlesztette.183 A forradalmak után kialakult jobboldali politikai rendszer iránti lojalitása, kiváló személyes kapcsolatai és a közigazgatási ügyekben szerzett tapasztalatai segítették e tevékenységében. Személyes befolyásával sikerült elérnie, hogy a járások főszolgabírói hivatalai élére a szakmailag legalkalmasabb személyek kerüljenek. Mindemellett Alexander Imre az egész vármegyére kiterjedő, rendkívül széleskörű közéleti szerepet vállalt, számos gazdasági egyletben és társulásban töltött be tisztséget, de a törvényhatóság költségvetéséből a kulturális és sportegyleteknek is jelentős támogatást biztosított.184 Az alispán különleges érdemeket szerzett a magyar Vörös Hadsereg és a románok által felrobbantott Tisza-hidak helyreállításában, továbbá a vármegyei közkórház fejlesztésében és a megyei utak kiépítésében. Az egész megyére kiterjedő gyűjtőakciót szervezett a román hadsereg által rommá lőtt szolnoki vártemplom és a művésztelep újjáépítésére, a szolnoki evangélikus templom felépítésére. A kiemelkedő vezetői képességekkel és személyiségjegyekkel rendelkező Alexander Imre hosszú, közel negyedszázados alispáni működése során mindig hű maradt elveihez, jobboldali elkötelezettsége, a két. világháború közti konzervatív állami-politikai berendezkedés és a kormányzó iránti lojalitása mindvégig töretlen maradt. Jellemző, hogy egész politikai pályája során tartózkodott a szélsőséges eszméktől, és különösen az 1930-as évek végén felerősödött szélsőjobboldali mozgalomtól tartotta magát távol. Az életrajzi feldolgozások szerint az alispán a hivatalos ügyeket a törvények és rendeletek szigorú betartásával, de sohasem merev alkalmazásával intézte, beosztottjaival következetesen és emberségesen bánt, a fegyelmi vétségekkel szemben azonban nem volt elnéző.185 A hozzá fordulókkal korrekt módon, rangjuktól és vagyonuktól függetlenül, humánus hangnemben tárgyalt, amely a korszakra jellemző merev társadalmi és érintkezési viszonyok között a magas beosztású tisztviselők körében egyáltalán nem volt általános jelenség. Az 1920 és 1945 közötti évtizedek során az alispán a megyei közigazgatás elismert vezetője lett. Nagyfokú precizitással összeállított negyedéves jelentéseit, szakmailag alaposan kidolgozott és alátámasztott előterjesztéseit a SCHEFTSIK Gy. 1935. 175. p. CSEH G. 1999. 149-150. p. Uo. 151. p. Uo. 354
