Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közigazgatása és a megyeháza története 1878 és 1930 között
Az elkerítés végül 1888 elején megtörtént, az alispán ekkor adott utasítást arra, hogy felmérjék, a székház felépítése után mekkora terület maradt beépítetlenül a megye tulajdonában a várostól kapott egykori Zöldfa vendéglő telkéből, és mekkora az a terület, amit a kerítéssel a város tulajdonából szakított ki a megye. A korabeli számítások szerint a megyeháza hátsó részénél elkerített terület összesen 120,4 négyszögölet tett ki, de ebből a székházhoz tartozott 20,96, s így a városi búzapiacból leválasztott rész csupán 99,44 négyszögölet tett ki.93 A város képviselőtestülete a búzapiacból a vármegye által elkerített terület ügyét 1887. augusztus 23-i ülésén tárgyalta, és a következő határozatot hozta: „Tekintettel arra, hogy a megye hatósága az által, hogy a megyeszékház keleti oldalán egy macadam utat engedett át a város lakosságának használatra, a városi közösséggel szívességet tett, ennélfogva ezen szívesség viszonzásául megengedi a város közönsége, hogy a megye hatósága a város tulajdonát képező búzapiacból elkerített 96 négyszögölnyi térséget a megyeszékház és annak hátsó kapujához vezető macadam út megvédésére, ideiglenesen, addig, amíg a városnak arra szüksége nem lesz, elkeríthesse, fenntartván a város közönsége számára azon jogot, hogy azt a szükség kívánván, bármikor birtokába visszavehesse. ”.94 E határozat kulcsgondolata a kölcsönös szívességen túl a fenntartani szándékozott városi tulajdonjog és az elkerítés ideiglenessége volt, ami nem is annyira a megállapodáskor, hanem közel két évtized múlva - mikor a telekrész hovatartozása már majdnem feledésbe merült - kapott új jelentőséget, és adott okot a konfrontációra a megye és a város eltérő érdekei miatt. A város - Hubay Ferenc polgármester hathatós közreműködésével - ismét komoly gesztust gyakorolt a terület átengedésével, hiszen a megyeháza mögötti Tisza- parton, a búza piacon rendezett heti vásárokat - a terményszállító szekerek és a jószágok számára már kicsinek bizonyult a terület - is át kellett telepíteni a „Híd kocsma” előtt kijelölt vásártérre. 1905-ben - majd két évtizeddel a terület átengedése után - azonban a vármegye végérvényesen szerette’ volna birtokába venni az általa bekerített folyó felőli telekrészeket. Ezért arra hivatkozva, hogy „a vármegyeház telkének a telekkönyvi betétszerkesztésre való tekintettel szükségessé vált a végleges rendezése”, 1905 szeptemberében Bagossy Károly alispán és Kludik Gyula polgármester egyezkedésbe kezdett a terület átengedéséről, amelyről * 7 Hajdú Sándor alispán beadványa Hubay Ferenc polgármesterhez. Szolnok, 1888. márc. 7. JNSZML Alispáni iratok 3796/1908. Szolnok város Képviselőtestületi jkv. 59/1887. 1887. aug. 23. 333
