Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közigazgatása és a megyeháza története 1878 és 1930 között
„Gulyás-féle kovácsműhelynél”, ahol a lovas kocsikkal a „parkolás szokott eszközöltetni - a járó kelő közönség biztonsága érdekében - a járdával párhuzamos korlát általi elkerítést elrendeli”.81 A telekrészét eladó ifj. Scheftsik István tulajdonost apja, a polgármester képviselte az értekezleten, és fia nevében úgy nyilatkozott, hogy az érintett portát a megye számára átengedi, az ár kialakítását pedig „a törvényhatóság belátására bízza”. A megyeháza keleti oldalán lévő ingatlanok tulajdonviszonyainak rendezését a megye úgy képzelte el, hogy azért külön fizetnie ne kelljen, vagyis az eladandó és megvásárlandó telekrészek árának azonosnak kellett lennie. A vásárlóktól - Lippich Gusztáv és nejétől, valamint a Medgyesy testvérektől - így kötelező nyilatkozatot kértek, hogy a felajánlott portákat 5, illetve 6 forint/négyszögöl áron megvásárolják. Az így befolyt összegből - Lippichéktől 76 forint 80-at, Medgyessyéktől 123 forint 70 krajcárt kívántak beszedni - a telekrészét eladó ifj. Scheftsik Istvánt szerették volna 200 forint 50 krajcár erejéig kifizetni. A tranzakcióval kapcsolatban a probléma akkor merült fel, amikor kiderült, hogy Lippich Gusztáv nem kívánj a/tudj a kifizetni a vételárat. A megyei főjegyző ezért 1885. február 16-án - több mint egy évvel az adásvétel után - Pólya Béla megyei ügyészt felszólította a pénz behajtására.82 Mivel 1884. március 10-én a megye megkötötte az adásvételi szerződést ifj. Scheftsik Istvánnal, a szolnoki királyi járásbíróság telekkönyvi osztálya pedig 1885. július 7-én bejegyezte a megye tulajdonjogát a telekre, a fizetést nem lehetett halogatni.83 A megoldás végül úgy született meg, hogy az utca rendezésének ügyét a székházépítés szerves részének tekintették, így az eladót a székházépítési alap költségvetéséből most már ki lehetett fizetni. A vevő, Lippich Gusztáv azonban továbbra sem akart fizetni, tartozása 1886-ban sem rendeződött még. A sikertelen behajtásban valamilyen oknál fogva maga a megyei főügyész is szerepet játszott, „a jogerős marasztaló ítélet” és a főjegyzői határozott utasítás ellenére - ha az adós „ 15 napon belül a végzés kézhez vételétől nem egyenlíti ki a számlát, meg kell kezdeni a végrehajtást”, s „ezen határidőt [a főügyész] tartsa nyilván, s annak sikertelen lefolyása esetén megfelelően járjon el” - nem Uo. Bagossi Károly főjegyző levele Pólya Béla megyei ügyészhez. Szolnok, 1885. febr. 16. JNSZML Alispáni iratok CS 56/1. Adásvételi szerződés ifj. Scheftsik István és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye képviseletében Hajdú Sándor alispán között. Szolnok, 1884. márc. 10., valamint a Szolnoki kir. járásbíróság telekkönyvi osztályának jelentése 1885. júl. 7. JNSZML Alispáni iratok CS 56/1. 330
