Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közigazgatása és a megyeháza története 1878 és 1930 között
Egészen más volt a helyzet az alispáni lakó- és hivatali épületrészekkel. Az alispán, mint a vármegyei közigazgatás központi szereplője, mindennapi tevékenységével is állandó kapcsolatban volt a törvényhatósági bizottság és a megyei tisztikar tagjaival, a vármegye központi adminisztrációjával. Az alispán sokrétű feladata nem nélkülözhette a személyes jelenlétet, a megye alispánjai ezért szinte kivétel nélkül családjukkal együtt a megyeházán éltek. A vármegyeházán dolgozó és lakó alispán számára - éves 2.500 forintra rúgó jövedelmén és a természetben biztosított, térítésmentes lakhatáson túl - az épület és a hivatal is megfelelő, sőt átlagon felüli életkörülményeket biztosított. Az alispán, aki habitusa szerint vagy jobban, vagy kevésbé élt a helyzete által nyújtott lehetőségekkel - mint a megyei közigazgatás első embere - valóban kivételes státussal bírt, elszámolási kötelezettsége egyedül a törvényhatósági bizottsággal szemben volt. Az 1880-as évek végéről fennmaradt érdekes eset ennek a különleges helyzetnek a sajátosságaira világít rá. Az első alispánt, Sipos Orbánt 1883-ban követő alispán, Hajdú Sándor 1887 végén kapott a törvényhatósági bizottságtól felhatalmazást arra, hogy „az alispáni lakás részbeni bebútorozására a házfelszerelési alap terhére utólagos számadás kötelezettsége mellett" 1.400 forintot áldozzon.60 Nyilvánvaló, hogy az alispáni lakás bútorai tíz évvel az épület átadása után már nem feleltek meg a korabeli igényeknek, s bár erről csak közvetett információk maradtak fenn, de valószínűsíthető, hogy a megyeháza első felszerelési tárgyai még a Jászkun Kerület egykori székházából, Jászberényből kerültek át Szolnokra.61 Feltételezhető az is, hogy a közismerten puritán életvitelű első alispán hivatali ideje alatt nem sokat költött reprezentatív bútorok beszerzésére. Mindez azonban önmagában nem jogosította fel az új alispánt arra, hogy jelentős mennyiségű drága bútort vásároljon a fővárosban. Hajdú Sándor és felesége ugyanis úgy döntött, hogy a rendelkezésükre bocsátott pénzt nem szolnoki bútorosoknál, vagy kereskedőknél, hanem exkluzív boltokban, Budapesten költik el. Az alispáni lakosztály részleges bebútorozásáról készített számadás és leltár alapján úgy tűnik, az alispánék nemcsak jó ízléssel, hanem a fényűzést sem nélkülözve válogatták össze a szükségesnek ítélt berendezési tárgyakat. A számlák alapján kiderül, hogy a legnagyobb összeget, 1.403 forintot Kardos bútorkereskedőnek fizették ki, akinél „Bombay szövettel” húzott négy „Ottoman fotel” mellett női márvány mosdót tükörrel, férfi mosdót fehér márvánnyal, JNSZML Jász-Nagykun-Szolnok megye Közgyűlési jkv. 464/1887. 1887. dec. 15. Az átköltözés körülményeiről: FÜLÖP Tamás: Megyeháza a Zöldfa vendéglő telkén. Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának megépítése 1876-1878 között. I. rész In: ZOUNUK 24. (Szerk.: Fülöp Tamás) Szolnok, 2009. 139-184. p. A hivatkozott rész 179-180. p. 322
